Get all 13 MULATÓ AZTÉKOK releases available on Bandcamp and save 30%.
Includes unlimited streaming via the free Bandcamp app, plus high-quality downloads of L. M. I. - Alulnézet, L. M. I. - Felülnézet, DOKTOR MONOTON II (2019), DUNAÚJLIPÓTVÁROS (2019), Önarckép álarcban (2019), DOKTOR MONOTON LP (2018), SZOBANÖVÉNY LP (2018), Előszoba EP (2017), and 5 more.
1. |
RAPIPAR INTRO
02:19
|
|||
esti mesét olvas korgó gyomorral
lakónegyedre omlott a hegyoldal
ütésekkel bírták le az érveket
mindene megvan mégsem elégedett
váratlan feladta magát a tolvaj
nem értem ezzel a gyerekkel sosem volt baj
kikérte magának hogy az egészről ő tehet
imádták a gyerekek az új lőteret
hetek óta nem jött hír felőle
együtt mutatkoznak sülve-főve
rekordmagas pollenkoncentráció
demonstrácia tömegdemokráció
hétvégére érkezik a nagy vihar
közérdekű munkában a rapipar
rakétakísérletekben a hadsereg
jól kivehetőek voltak a füstjelek
újraéli mindig ugyanazt az egy napot
csodálatos volt mindenkit meghatott
a parkban vette üldzőbe egy szatír
az üstökös ma este újra visszatér
összeomlott akkora terheket cipelt
jó utat kívántak mind és sok sikert
hétvégére érkezik a nagy vihar
közérdekű munkában a rapipar
|
||||
2. |
PERSZE HOGY
03:11
|
|||
/verze1/
persze hogy akármi lehet de ha akármi van
abból jobbára soha semmi nem lesz
parkolópálya keretek híján
nehéz a belső teret berendezd
persze hogy végtelen az űr hogy csak belül
verődik vissza elnyelődik a hang
egy hatalmas háló kifeszül felfogja ami kell
míg körötte a többi anyag
mind a mélybe zuhan persze hogy rohansz
hogy ne akkor érj oda ha kész ha kifújt
egyetlen hömpölygő folyó a világ
az előny persze hogy nem azé aki fut
persze hogy nem jó ami van sokkal jobb lenne
ami nincs már feltételezem
nincs akármi ki kell hogy talált magadat
hogy utat találj át a történeteden
/verze2/
persze hogy van másik út de ezzel mi lesz
amin elindultál és eddig hozott
persze van másik cél de azzal mi lesz mondd
amire jó okod volt eddig
persze van másik élet de ha ez marad így
azon át is csak ez kísért
persze van még ezer dolog de bolond vagy
ha azt gondolod lehet mind a tiéd
persze van másik hely másik idő de ez itt
ez nem véletlenek folytán állt elő
olyannak amilyen nincs mi lenne ha
mindez egy nagy energiamező
ha erről lekapcsolódnál persze lenne
másik azonnal mit megcsapolj
magad becsatornázd és persze van
másik narratíva de ez az egyetlen olvasat
persze van más történet is de ez a tiéd
és ez a legrészletgazdagabb
persze akad aki benyújtja majd rá az igényt
ha te nem tartod kontroll alatt
igen persze van másik élet de ha ez marad így
azon át is csak ez kísért
persze van még ezer dolog de bolond vagy
ha azt gondolod mind lehet a tiéd
/verze1/
persze hogy akármi lehet de ha akármi van
abból jobbára soha semmi nem lesz
parkolópálya keretek híján
nehéz a belső teret berendezd
persze hogy végtelen az űr hogy csak belül
verődik vissza elnyelődik a hang
egy hatalmas háló kifeszül felfogja ami kell
míg körötte a többi anyag
mind a mélybe zuhan persze hogy rohansz
hogy ne akkor érj oda ha kész ha kifújt
egyetlen hömpölygő folyó a világ
az előny persze hogy nem azé aki fut
persze hogy nem jó ami van sokkal jobb lenne
ami nincs már feltételezem
nincs akármi ki kell hogy talált magadat
hogy utat találj át a történeteden
|
||||
3. |
PÁLYA
04:26
|
|||
/refrén/
elvesztem és meglettem de közben
itt voltam végig a közeledben
nem választhattam mást magamnak
ez az a pálya amit kell járjak
ma már tudom
/verze1/
hogyha az utak görbék is
a rappem egyenes
az összekötött pontok közti térben
megy a meccs
hol az ember A-ból B-be ér
s előre jut
átvág a vadregényes vidéken
míg életuntból
újra eleven nem lesz
a lábát kapkodja
nehogy gyökeret eresszen
bárhol otthon van
ha nem nézi merre jár
az egész út egyetlen
színes karnevál
megindul minden
az atommagban a fúzió
az elmében kismilllió
furcsa vízió
megbillen a sötét
és lőn világosság
kitisztult az agy
vagy csak újra átmosták
ezt hagyjuk is
lehet ezek szimulált sztorik
egy program fut
vagy bennünk az Isten álmodik
nem tudhatjuk
ezért a szabad választás a tied
teremtő leszel-e
vagy csak egy
aki a másvilágra siet
/refrén/
elvesztem és meglettem de közben
itt voltam végig a közeledben
nem választhattam mást magamnak
|
||||
4. |
HASONMÁS
04:12
|
|||
kezdődik a szett
figyelj kezdődik a szett
figyelj kezdődik a szett
kezdődik a szett
figyelj kezdődik a szett
figyelj kezdődik a szett
kezdődik a szett
rögtön járni kezd a lábad
amint beteszed
nyitunk bébi
figyelj kezdődik a szett
figyelj kezdődik a szett
rögtön járni kezd a lábad...
/verze1/
a felszínen ér véget minden kötelező kör
önként merülsz alá te is hogy az energiamezőkről
a rap magjában halvány fogalmad legalább legyen
mi is megy átellenben a nyüzsgő bálteremmel
a forgás tengelye merőleges az értelemre
s elvont a kép mégis rálelsz a megfejtésre benne
ami kavargott minden rendeződik egy csapásra
és különböző mintázatokat rajzol
függően attól mivel lép kölcsönhatásba
az asztal terítve áll kézirathalmok közt
mint egy zilált hivatalnokot
az MC-t találod amint szilánkokból teremt új világot
de már a saját elképzelése alapján
lezár minden kötelelző kört és önként merül alá
hogy az energiamezőkről a rap magjában
halvány fogalma legalább legyen
mi is megy átellenben a nyüzsgő bálteremmel
a forgás tengelye
merőleges az értelemre s elvont a kép
mégis rálel a megfejtésre benne
ami kavargott minden rendeződik egy csapásra
így lehet csak verzéről verzére minden sora
önmaga apró ám sommás hasonmása
/refrén/
nyitunk bébi kezdődik a szett
rögtön járni kezd a lábad amint beteszed
senki nem kér itt hogy legyen eszed
elég lesz ha ugrálsz ha taposod ha szeleteled
nyitunk bébi, figyelj kezdődik a szett
és most nem az a megszokott inkább valami maszek
senki nem kér itt hogy legyen eszed
elég lesz ha ugrálsz ha taposod ha szeleteled
nyitunk bébi figyelj kezdődik a
nyitunk bébi figyelj kezdődik a
szett
nyitunk bébi figyelj kezdődik a szett
rögtön járni kezd a lábad amint beteszed
/verze2/
ez a verze is mint a többi sommás hasonmásom
megannyi doppelgänger hogy lejárasson nem hagyhatom
már megbocsásson egy csapásra azzá lesz
amit kimond az ember s rögvest véget ér a meccs a páston
s bár kimondva-kimondatlan lerí róla de mégis csak
a líra az ami leírólag lerántja a leplet
sosem találkoztunk de mégse lep meg hogy úgy integetsz
mint afféle ismerősnek és meg persze vissza neked
hogy ki vagyok elárulják a sorok és hasonlóan
talán neked is sikerül erről-arról megbizonyosodj
ahogy a szűrőid elhagyod s láthatóvá lesz egyszerre
a hátország a használt mechanikák és a kapcsolók
nálunk a szövegszervezőelv öntudatlan és egyben transzparens
segíti a hallgatót hogy transzba essen
a centrumtól a határsávig bezárólag vetem ki
a hálót szarozzon más horoggal helyettem
/refrén/
nyitunk bébi kezdődik a szett
rögtön járni kezd a lábad amint beteszed
senki nem kér itt hogy legyen eszed
elég lesz ha ugrálsz ha taposod ha szeleteled
nyitunk bébi figyelj kezdődik a szett
és most nem az a megszokott inkább valami maszek
senki nem kér itt hogy legyen eszed
elég lesz ha ugrálsz ha taposod ha szeleteled
nyitunk bébi figyelj kezdődik a
nyitunk bébi figyelj kezdődik a
szett
nyitunk bébi figyelj kezdődik a szett
rögtön járni kezd a lábad amint beteszed
|
||||
5. |
||||
/pHLaT verze/
menjünk ki gyertek be nincs semmi jobb dolgunk
kőfalak rejtekhely írjuk fel itt voltunk
gyertek be menjünk ki hagyjuk hogy hosszan telt
rapélet underground átsztondult megszentelt
előfok hangkártya mikrofon mélyláda
underground rapbiznisz űrprogram röppálya
sorkezdet szótagszám mondattan jelrendszer
nappalok éjszakák átsztondult megszentelt
Kálvin tér Corvin köz kár hogy mész jó hogy jössz
nagyváros útvesztő kis park a házak közt
utcafront törzsasztal tévképzet nagymellény
karmester szólisták fantaszta ösztönlény
olvasmányélmények Kundera Hölderlin
ember a Holdon naprendszer földfelszín
call center zálogház kávézacc Mc'Donalds
sajtburger nagy krumpli kis kóla Burger King
alkalmi légyottok állandó szexpartner
most melyik épp kop-kop ez főz rám ez tart el
szélesség hosszúság túlfűtött vékony jég
mind elpusztítottuk nincs bár én még nyomnék
tóváros tengerpart lényeg hogy vízparton
Árpád híd Batthyány Alsóörs Esztergom
hétfőtől szerdáig szélvihar jégkárok
csütörtök hőguta árnyékban kétszáz fok
zöld kóla kék bálna sárgaborsó főzelék
Spotify Bandcamp hátha olcsó jó zenék
új ízek régi étvágy gyomorrontás diéták
volt annyi durr bele már szinte kár beléd
Kálvin tér Corvin köz kár hogy mész jó hogy jössz
nagyváros útvesztő kis park a házak közt
sorkezdet szótagszám mondattan jelrendszer
nappalok éjszakák átsztondult megszentelt
menjünk ki gyertek be nincs semmi jobb dolgunk
kőfalak rejtekhely írjuk fel itt voltunk
gyertek be menjünk ki hagyjuk hogy hosszan telt
rapélet underground átsztondult megszentelt
/Tink verze/
tegnap volt ma lenne holnapra adj egy percet
kallódó vadember amellett nagy elme
ragyogó méghozzá nagy alma forráshely
nyers dobok fanyar hang nyakalva infók be
tudásszomj tudásvágy hű álmok űrvándor
szürkeség szükséges rossz a jobb mi szűk tábor
meglátás hangulat megingó kilengő
kiben bízz minek törj ideggörcs ingyen sör
vonzóbb a koncertnél itt basznak a zenére
szerzői kiadás a hangvétel személyes
megyéről megyére színpadról színpadra
írtó klassz mindez de ma nem vagyok szinkronban
szívcsakra nincs szakmám nincs ganjám izgalmas
besózva felpaprikázva így ízgazdag
édes életünk mélyrepül ha felszárnyal
halványan cerkával felskiccelt szent ábra
/Tink vocal/
ó kicsim
elfogyott a csucsu
egyúttal egy út áll előttem még
de majd visszatérek hozzád
tudod ugye
tudod ó kicsim
elfogyott a csucsu
egyúttal egy út áll előttem még
de majd visszatérek hozzád
tudod
tudod
/Nash verze/
ritmusok robbanok de izzadok reszketek
bízzatok csillagok de hízzatok vesszetek
izgatott fesztelen de tetszhalott ihletek
színpadon tesztelem de legnagyobb tisztelet
pillanat itt vagyok de pillanat nem leszek
Slow Village ismerem de ritka nagy seggfejek
ingerek gazdagon de Istenem hagyjatok
zártkörű nincstelen de ingyenes gazdagok
harsogó despoták de kishitű istenek
rothadó megszokás de nincs idő mit tehetsz
rúgjatok üssetek de fussatok itt jövök
messziről füstjelek de puskapor füstölög
/Goulasch verze/
kompeznált ellenszenv kedvelgetsz kommentálsz
korrekt ár feltöltés kettőfél torrentfájl
bedőlni hat tízkor addig szól fejlődünk
keressük elköltjük magaslik eltörpül
szavam sincs esküszöm rossz voltam az leszek
Aztékok hatékony hat take az afteren
ez alterebb ezt rakjuk egzaktul belső kör
felső szint ha vakmeleg az elsők közt megtartunk
Csehovok Beckettek Moliere és Spiró
Örkénytől Madáchtól sem lettem szépíró
mé' bíztok meg bennünk hozzuk az elvártat
underground megszentelt a tiétek reklámzaj
a-a-a a-a-a a-a-a a-a ahhh ahhh
a-a-a a-a-a a-a-a a-a a-a-a ahhh
a-a-a a-a-a a-a-a a-a a-a-a ahhh
a-a-a a-a-a a-a-a a-a a-a-a ahhh
/Tink vocal/
ó kicsim
elfogyott a csucsu
egyúttal egy út áll előttem még
de majd visszatérek hozzád
tudod
tudod ugye
tudod ó kicsim
elfogyott a csucsu
egyúttal egy út áll előttem még
de majd visszatérek hozzád
tudod
tudod
|
||||
6. |
||||
/verze1/
benyomom az Abletont élő beton alap
készül a kézben lévő toll húz egy vonalat
abból kanyarít egy betűt majd újak követik
míg a papírra nem kerül a kész szöveg
és a felvételbe kezdek máris két verze
és ugyanannyi duplasáv ha jó a jel
rögtön indítom és rappelek
önfeledten arról hogy ugyan felnőttem
de egy nagy gyerek vagyok
tőlem ennyi várható semmi több
próbáltam másképpen élni de nem működött
azóta nem is erőlködök szabad gyakorlat van
a kötelező körök fogyatkoznak
te csak ne követelőzz kölyök végezd el
inkább a munkát ha elkészült akkor még egyszer
hogyha a szándék komoly
hagyj minden egyebet lógva
és csak gyakorolj
egy nap értelmet nyer majd az egész
folyamatos múlt jelen jövő idő
folyamatos múlt jelen jövő idő
folyamatos múlt jelen jövő idő
az összes eltárolt elem
most hívom elő
/refrén/
folyamatos múlt jelen jövő idő
itt az összes eltárolt elem
most hívom elő
valójában minden súlytalan
elfér kis helyen
ezért mondom a mindenséget
képviselem
tágítom a szűk látóköröd
otthon lehet
a szigeten a hajótörött
a víz kivetett
pedig el is nyelhetett volna
ilyen alapon
talán van az embernek dolga
ez pillanatokban egy
folyamatos múlt jelen jövő idő...
/verze2/
Borsodban születtem és fel Angyalföldön nőttem
walkmanem volt és kazettám nameg feltűnően
bő nadrágom bontatlan összhang a világ s én közöttem
márhogy boldog elhülyültség de az idő kizökkent
s én leszámolásba kezdtem a kényszerképzetekkel
s egyszersmind munkába fogtam úgy kábé egy évtizeddel
csúszva el de ha csak ettem volna magam hogy ó én ostoba
most nem lennék biztos benne hogy jobb később mint soha
mi vagyunk a későn érők a hosszú és sötét éjjel
után a tiszta hajnal a saját lelki békénk
magunknak alapoztuk meg másokon már nem múlhat
persze túl a mennyen és a poklon benn de a háborúnak
hallelujah vége van már nem pók az ember
csak hülye ha fel-alá rohangál haszontalan telt
mennyi éved azokat ne számold
itt az út előtted szabad vagy
minden teher lehullt a vállról
folyamatos múlt jelen jövő idő
folyamatos múlt jelen jövő idő
folyamatos múlt jelen jövő idő
az összes eltárolt elem
most hívom elő
/refrén/
folyamatos múlt jelen jövő idő
itt az összes eltárolt elem
most hívom elő
valójában minden súlytalan
elfér kis helyen
ezért mondom a mindenséget
képviselem
tágítom a szűk látóköröd
otthon lehet
a szigeten a hajótörött
a víz kivetett
pedig el is nyelhetett volna
ilyen alapon
talán van az embernek dolga
ez pillanatokban egy
folyamatos múlt jelen jövő idő...
|
||||
7. |
MINDEN UTCA
05:52
|
|||
/refrén/
minden utca egyirányú és egyben
ismeretlen
nem hagyták eddig még el élve
egyiket sem
és mégis rákényszerülsz te is hogy
válassz egyet
ez az út a végzeted tudod már
ahogy járni kezded
/verze1/
meglehet a forma
épp nem a füledbe való de mint jelenés
pofátlan a szemed elé lóg be bármerre mész
mer' akár digitális akár analóg
csak abban van a velő ha nyersen rántod elő a valót
és nem sütögeted itt a pecsenyéd ma még
talán balekokra cserélheted a pancsereket
de mivel a rap sem a cseléded ami kiszolgál
hanem inkább szolgálat sokkal okosabban cselekednél
ha hagynád a készen kapott sablont
és a formát magad szabnád
így lehullna sok felesleg
amit mások aggattak rád
és a forma ami öntudatlan belőled indul
tovább folytatódna abban ahogy élsz
a szavak szűk határain túl
a tartalmaid így kell kibontsd
hogy ne legyél te is egy
merev vázon feszülő emberi roncs
nincs sehol megírva előre a pálya amit be kell járj
ezért határozhat meg könnyen amit más tőled elvár
de te ne hallgass másra ha a kérdés az ki vagy te
ne bukj alá a hegyek mögé a nappal
ha jön az este
magától értetődő a pálya amit be kell járj
ez a vonat fékez és megindul az életre kelt táj
nincs sehol megírva előre a pálya amit be kell járj
így csöppet sem számít mi az amit más tőled elvár
ezért te ne hallgass másra ha a kérdés az ki vagy te
nem kell alábukj a hegy mögött a nappal ha jön az este
/refrén/
minden utca egyirányú és egyben
ismeretlen
nem hagyták eddig még el élve
egyiket sem
és mégis rákényszerülsz te is hogy
válassz egyet
ez az út a végzeted tudod már
ahogy járni kezded
/verze2/
minden utca egyirányú fontold jól meg neki melyiknek vágsz
mondanám de ugye egyben minden utca ismeretlen
lehetetlen a választás be egy se látható mit is rejt
így hogy a megfelelőn indulhass magad kell jól ismerd
a mai világban már alig akad fix pont
de hogyha csupán a lényegest hallod meg bárki bármit is mond
a káosz közepében is rendet tapasztalsz
mindig előrébb leszel legalább egy arasszal
mint a növő alapzaj
az egyensúlyérzékelésem javulgat
amióta érteni és nem elviselni akarom a múltat
mer' ugyan hibát véthet aki választ de a mulasztás
a hiányérzet az valami sokkalta nyomorultabb
az idő kerekét senki nem forgathatja vissza
ha már benn jár a mélyén és ott eszmél mégsem ez az utca
csak egy erdő ahová be mások vitték
aztán ott magára hagyták
nem hiába kiabált
hogy segítség
szóval te ne hallgass másra ha a kérdés az ki vagy te
ne bukj alá a hegyek mögé a nappal ha jön az este
magától értetődő a pálya amit be kell járj
ez a vonat fékez és megindul az életre kelt táj
nincs sehol megírva előre a pálya amit be kell járj
így csöppet sem számít mi az amit más tőled elvár
ezért te ne hallgass másra ha a kérdés az ki vagy te
nem kell alábukj a hegy mögött a nappal ha jön az este
/refrén/
minden utca egyirányú és egyben
ismeretlen
nem hagyták eddig még el élve
egyiket sem
és mégis rákényszerülsz te is hogy
válassz egyet
ez az út a végzeted tudod már
ahogy járni kezded
|
||||
8. |
VÉGES TEREK (közr. Gege)
04:11
|
|||
/Gege refrén/
minden ami lesz még volt már
mindennek egy új önmaga a cél
por voltam por leszek de mindig több a pornál
mert két szemet nem vihet soha ugyanarra a szél
minden ami volt már lesz még
a véges terek fölött az idő ami tátong
az új tanítások is csak átrendezett eszmék
az új eszmék is csak régi tanítások
minden ami lesz még volt már
mindennek egy új önmaga a cél
por voltam por leszek de mindig több a pornál
mert két szemet nem vihet soha ugyanarra a szél
/Gege verze/
rács aztán kapu kilép a célszemély
"állj-állj-állj-állj!" minden személy cél
bocs hogy egyből "insert" kell
amúgy a nyílt utcán lépdel zárkózott tartással
a zsebében a világ felér egy rizsszemmel
szembejönnek vele tagok aranyékszerben
egy keresztútra kéne már rátérni
ahol elválik egymástól anyag és szellem
hisz az ő életét más álmodja
más meg az ő álmát éli
visz a szél a napfényre legbelül világos
a parton velem Dsuang Dszi
a vállán egy lepke ül
én egy többször átírt vers lírai énje vagyok
ők a Dunánál nézik hogy a városon elterül
egy alulról fényelt felhő és az égre dadog
a pupillák összes sötétje lomhán
én meg hirtelen egy másik vers lírai énje vagyok
hisz minden szárnycsapás
ami lesz még volt már
/Gege refrén/
minden ami lesz még volt már
mindennek egy új önmaga a cél
por voltam por leszek de mindig több a pornál
mert két szemet nem vihet soha ugyanarra a szél
minden ami volt már lesz még
a véges terek fölött az idő ami tátong
az új tanítások is csak átrendezett eszmék
az új eszmék is csak régi tanítások
/pHLaT verze/
a lagúna lángokban az édenkert leég
ideje indulnunk az alagúton át
a lagúna lángokban az édenkert leég
ideje indulnunk az alagúton át
az energia kisül és létrejön az anyag
ami öntudatra ébred felfalja a tudattalant
alkot magából egy gépet ami által ráláthat
az újjászületésére miután végignézte
a saját halálát
meg amit a végtelen titkolt
hogy elveszett majd meglett
miközben végig itt volt
a nagyon nagy a nagyon kicsiben ott van
az ember ha igazán figyel nyakoncsípi
egy történet túl a végtelenen és a párhuzamosokon
itt találkozunk
"Rashomon" ez van írva a vihar kapujára
nem emel fel csak lehúz a mocsok szóval utána
nem jöhet más nyilván csak a nirvana
a lagúna lángokban az édenkert leég
ideje indulnunk az alagúton át
haver a lagúna lángokban az édenkert leég
ideje indulnunk az alagúton át
/Gege refrén 3x/
minden ami lesz még volt már
mindennek egy új önmaga a cél
por voltam por leszek de mindig több a pornál
mert két szemet nem vihet soha ugyanarra a szél
minden ami volt már lesz még
a véges terek fölött az idő ami tátong
az új tanítások is csak átrendezett eszmék
az új eszmék is csak régi tanítások
az új eszmék is
az új eszmék is
az új eszmék is csak régi tanítások
az új eszmék is
az új eszmék is
az új eszmék is csak régi tanítások
|
||||
9. |
KÖLYÖK
04:11
|
|||
/refrén/
kölyök
mi leszel ha nagy leszel
édes fiam
mikor nősz már végre fel
fiatalúr
ideje munkába álljon
majd beletanul
magára is vár a gyár
ébresztő
kölyök
mi leszel ha nagy leszel
édes fiam
mikor nősz már végre fel
fiatalúr
ideje munkába álljon
majd beletanul
magára is vár a gyár
ébresztő
kölyök
/verze1/
hogyha nem tanultad meg használni az eszedet
jó ha tudod haver nem mással basztál ki
mért esik nehezedre felmérni mi is a helyzet
mielőtt szólsz így nehezebb félreértelmezd
mások szavát
talán először a megoldóképlet
a földre ránt le de lehajolnak érted
akik előtted hogy legyen kikre felnézz
még azelőtt hogy csend lesz
és a legutolsó nyom is elvész
a ködben
használd az eszed s végre tartsd az
irányt de a legvégén a szívedre hallgass
mert mindezt úgysem értheted meg az eszeddel
a kút mérgezett csak lassan kortyold
ezt érezned kell
/refrén/
kölyök
mi leszel ha nagy leszel
édes fiam
mikor nősz már végre fel
fiatalúr
ideje munkába álljon
majd beletanul
magára is vár a gyár
ébresztő
kölyök
mi leszel ha nagy leszel
édes fiam
mikor nősz már végre fel
fiatalúr
ideje munkába álljon
majd beletanul
magára is vár a gyár
ébresztő
kölyök
/verze2/
ez ma a sokadik kis apokalipszis
a külvilággal egy abszurdba hajló nexus
napok Tetris-e diszkrét kaszkád-effektus
reflexek drive-ok
készülődöm képszakadás készen állok
a tegnapomtól teljesen kibukva
tiszta lapot kezdek és újraalkotom magam
mint Buddha
te is érzed haver előttem nem kell leplezd
valami megváltozott mit sem ér már
a sok régi reflex
az van hogy a valóság rámcáfol
és már-már kényszerít rá hogy kivonuljak
az álomvilágból
merthogy zsákutcába vitt a sok régi reflex
ideje visszatérni a kiindulóponthoz
a gyökerekhez
ma már az igazinak nincs szüksége holmi pózra
hogy ne legyen átlapozva ma már a figyelmes fülnek
jól elválik a zajtól
ha eredeti hang szól
hiába zúgják mind a mantráik a megfeszültek
a világot elemeire szedem és a te feladatod
hogy újra összerakd ha van egy kialakult képed
és nem cáfolhatnak rá a tények
haver az elméd sosem lesz szabad
/refrén/
kölyök
mi leszel ha nagy leszel
édes fiam
mikor nősz már végre fel
fiatalúr
ideje munkába álljon
majd beletanul
magára is vár a gyár
ébresztő
kölyök
mi leszel ha nagy leszel
édes fiam
mikor nősz már végre fel
fiatalúr
ideje munkába álljon
majd beletanul
magára is vár a gyár
ébresztő
kölyök
|
||||
10. |
||||
hány millió él úgy ma hogy mikor lefekszik este
és a szemét lehunyha összerezzen minden apró neszre
mikor már épp elnyelné az álom
egyre ott találja magát újra s újra
vonat érkezik s ő a vágányon
/verze/
valami pszichiáter mondja meg
mit jelent ha egy koncerttermet
láttam álmomban
akkor rendezték át call centernek
minden arc tetszhalott
azt gondoltam rossz hecc lehet
amolyan kész átverés de akkor jötték és
a fejemre szigszalagozták a headset-et
nem tehettek kivételt velem sem
a lelki terror később előbb a testi kényszer
"türelem-türelem!"
és a lakhatás is megoldódott éjjelre bezártak
enni nem ettem de hát operátor
ne beszéljen tele szájjal
örüljön hogy élhet nem?!?
mért is "hogy annyi szív hiába a semmiért"
füstöt ereget révedten
a jövőben bajosan bízik hisz a jelenének sem ura
a bénultsága nem reuma
nincs mire ráébredjen
a szemeim karikásak csontsovány az arcom
éjjel otthon forgolódok a munkahelyen állva alszom
a tragédiám meg sem történt s lecseng
azonnal szinte és a többi néma csend
hány millió él úgy ma hogy mikor lefekszik este
és a szemét lehunyha összerezzen minden apró neszre
mikor már épp elnyelné az álom
egyre ott találja magát újra s újra
vonat érkezik s ő a vágányon
az utcáról beszűrődő zaj míg te feszülsz
felhőtlen jókedvre vall
egyedül sírsz sőt a világ nevet rajtad
de ha nevetsz valakin aki sír
a világ veled nevet HA-HA-HA
|
||||
11. |
AMIT MA MEGTEHETSZ
03:42
|
|||
/refrén/
amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra
jön új lecke lesz elég feladat
lehetsz a leggyerekesebb felnőtt
csak előzd meg hogy gyűlni kezdjenek
a viharfelhők
szóval mindent a maga idejében
azonnal ha csak egy mód van rá
kezd el intézni
és addig abba ne hagyd
amíg nincs kész
lépd át az idő korlátját
/verze1/
csak és kizárólag a most van a többi mind koholmány
a többit hanyagolhatod a mosttal kell csak jól bánj
aki a jövőn szorong és a múltakon mereng
épp csak ahol van épp csak ott nem lehet sosem jelen
így meg a tudásának aligha veszi hasznát
álmok vágyak és mulasztások a kizökkent időhöz szíjazták
ezért él úgy mintha szenvedésre volna kötelezve
pedig kiköphetné ami megakadt a torkán keresztbe
ma leginkább félreértik mit jelent a mának élni
menj a pillanattal és tehetsz csodákat mint Amelie
légy indirekt itt és most pl. "let me entertain you"
elég ha nem tartassz ellen máris hagyod megtörténni
kicsit ellenedre kell legyen a helyzet
az ember hogyha minden szép és jó élethosszig vesztegelhet
most kapd magad látod minden napra nap
történik ami épül és ami elmarad ugyanúgy
/refrén/
amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra
jön új lecke lesz elég feladat
lehetsz a leggyerekesebb felnőtt
csak előzd meg hogy gyűlni kezdjenek
a viharfelhők
szóval mindent a maga idejében
azonnal ha csak egy mód van rá
kezd el intézni
és addig abba ne hagyd
amíg nincs kész
lépd át az idő korlátját
/verze2/
ha belegondolok könnyen meglehet
majd 30 éven át senkinek nem mondtam nemet
így alakultak az életemben a programok
valószerűtlennek tűnt hogy bármi nyomot hagyok
magam után
hogy mégis történt egy fordulat engem is meglepett
azóta egyetlen hosszú nap telik bár pontosabb
akkor már hogy megállt az óra nincs döntéshelyzet
csupán az egyik mozdulat követi a másikat
barátom be kéne nézz ha erre jársz
annyit nyomtuk együtt "Back in the days"
régen láttalak
meglehet az élet minket más utakra terelt
de csak hogy továbbmehessünk tőled én
soha nem távolodtam el
csak túl sokáig nem mondtam nemet
senkinek sőt nem is tudtam hogy lehet
de egy ponton ahogy kapcsoltam
többé nem vonatkoztathattam el
a belső parancstól
mindegy bárhova vezet is
/refrén/
amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra
jön új lecke lesz elég feladat
lehetsz a leggyerekesebb felnőtt
csak előzd meg hogy gyűlni kezdjenek
a viharfelhők
szóval mindent a maga idejében
azonnal ha csak egy mód van rá
kezd el intézni
és addig abba ne hagyd
amíg nincs kész
lépd át az idő korlátját
|
||||
12. |
ÁLDOZAT (közr. emekajji)
03:40
|
|||
hogyha áldozatot vállalsz lehet áldozattá válsz
de így de így de így legalább használódsz
/verze/
mért kellene te légy az áldozat
hogy a megválasztott vezető
hogy a megvezetett választó
mért teszed a kezedet ölbe
míg a kor rajtad áttolat
vannak emberek a híd alatt
emberek a síneken
de a vonatok nem lassítanak
sokan élnek szinte a pályaudvaron
aludnának ha lehetne az aluljáróban
másnak Kuba halálunalom
Monaco talán vagy Abu-Dhabi még ami szóba jöhet
míg a budai házától az aligai nyaralóba ér
biztosra megy ezért a másét kockáztatja
nyolc osztállyal is bűnözhetsz
de ha kitartó gazember vagy
akad számos más szakma a képességeidhez mérten
ahol megágyazhatsz a pénzből
én éppenséggel csak azt nem értem
az embernek mint állatnak mért nincs ami elég lenne
a földi jóból míg nem ébred egy reggel elfehéredve
sok viszontagságnak kitéve a nép gyermeke így felnőve
félő maga sem illeszkedik egykönnyen majd a képletbe
ha a fejlődésről azt látja
a házakba rohan a sztráda
nem kapsz levegőt kint az utcán
de a tévében könnyen esztrád megy
a szerelemnek a kalandvágynak és a könyveknek hála
nem eshet kár abban aki nem hagyja
hogy a rossz szellem megszállja
hol él aki szerint a földtelen zsellér
magára vessen
mintha mit sem sejtene a farkas
és a bárány állna lesben
ha nem érted ami összehordok nem te vagy bolond
a készülék elcsendesül
amint a hasznossávra hangolom
akinek nincs jobb dolga mind gyújtsa meg hogy égjen
vegyen részt az évezred bűncselekményében
hogyha jobban lesz tőle bár már kívülről fújja
tegye az elejére vissza és hallgassa meg újra
akinek a vesztére törnek már érzi is a vesztét
akkor vált űzött vaddá amikor megsebezték
ha jobban lesz tőle a külvilágot hagyja lógva
ha úgy sem rajta áll talán jobb is nem tudni róla
de nem ó nem ó nem ó nem ez nem ilyen egyszerű
hogyha áldozatot vállalsz lehet áldozattá válsz
de így mialatt használódsz legalább használsz
|
||||
13. |
TOPÁZ ÉS KÓLA LIGHT
03:00
|
|||
ez a perem és minden lumpen elem
ez a centrum és az elit
ne kérd számon mért teszi aki jó kedvre derít
úgyis egész álló nap tart a lövészárok-harc
holnap is elég lesz lemészéroltasd magad
/verze/
ma a Trapéz és korlát
topáz és kóla light
az egészség ártalmas
a méreg bír gyógyhatással
ma nem elég ha olvasni tudsz
a sorok közt kell olvass
vagy ki épp attól száradsz
amivel a szomjad oltanád
ma az orvos ha nem tesz csodát
azonnal sarlatán lesz
míg a régi jól bevált KRESZ
egy bolond és csődöt mond
egy dolog hogy kételkedned fontos
egész más hogy nem zavar
szakemberek szava
amit kétségbe vonsz
pedig ha nem is gyógyíthatod meg a világot
s annak minden nyavajáját
mer'hogy nincs orvosság nagyban a bajára
azért nem kell mindjárt feketébe' járj
a beletörődőké és a csodára váróké
a kutya vacsorája
nyelvébe' méla nemzet
nem vihet egykönnyen
az önkifejezésbe rendszert
saját maga előtt értetlenül áll
pedig volna mit hogy megbeszéljen
vagy ha meg nem is lehet
hát legalább beszélje át
hogyha kettőnek sírni kell hozzá
nem túl nagy siker mondhatom
hogy lehetsz a nevető harmadik
mer'hogy mind össze vagyunk zárva
mikor majd te sírsz tesó
akkor tudod meg
az Isten hol lakik
az van hogy az ember csak éppen
ésszel kéne éljen
de ehelyett inkább szed nyugtatókat
háborodottakkal van egy véleményen
kuruzslóknak adja a kis pénzét
amit össze úgy kuporgat
tudod én is átéltem az identitáskrízist
de valahogy nemcsak a sajátom
hanem mindenki másét is
leginkább így tudnám leírni
árva lélek
egy ajtó kinyílik s eléd tárul
hányan élnek itt
jöhetne már a vége
mondd mindez meddig tart még
ideje észhez térj
mi is ez az egész közénk vert ék
tudod felénk ahány ember
éppen annyi szekértábor
mind saját beszédmóddal
és egyik sem ért másból
ez a perem és minden lumpen elem
ez a centrum és az elit
ne kérd számon mért teszi aki jó kedvre derít
úgyis egész álló nap tart a lövészárok-harc
holnap is elég lesz lemészéroltasd magad
ez könnyű ez haver sosem nehéz
egészséges önvédelem kell ide
nem az örökös hadviselés
|
||||
14. |
||||
/refrén/
messze vezet ezer szálra fut szét az út
s járják tovább majd kik jönnek utánunk
egyetlenegy életünk van csupán
abból kell kihoznunk a legtöbbet barátom
/verze1/
éppen annyit ér az ember ahogyan él
sok vereség felér egy győzelemmel
próbatételek során keresztül míg felépül
megkísérti milliószor is talán a mélyűr
nem tud kitérni
ütközésre kényszerül magával hogy épeszű-e még
vagy együtt hülyült el a világgal
akik leszűrhették a tanulságot így maguknak
állva maradnak mikor a többiek orra buknak
ha gyáva alak vagy persze magad megalázhatod ezerszer is
mindig találhatsz magyarázatot hogy kényszerítenek
mások miatt vagy vesztes és döntésképtelen
egyfolytában csak rettegsz hol az önvédelem
így az érzékszerveid sem segítenek
de figyelj felesleges beszélj csendre intelek
a tanulságot akik levonják mindig maguknak
állva maradnak mikor a többiek orra buknak
sok spanom volt aki megérteni sosem akarta
hogy van sorsa hogy lehet a dolgok felett hatalma
sok vereség felér egy győzelemmel mind próbatétel
ahogy él, épp annyit ér az ember
önkezével vet úgymond véget az életének hogyha nem tudja
amit az emlékezetébe vésett az életútja a visszatekintés
előre mutat a jó irányba
nyilván hogy akadnak görbe utak
hisz ez körpálya
szóval ismételten döntened kell ne várd a választ
így a megfelelő kérdésekre mind rátalálhatsz
/refrén/
messze vezet ezer szálra fut szét az út
s járják tovább majd kik jönnek utánunk
egyetlenegy életünk van csupán
abból kell kihoznunk a legtöbbet barátom
/verze2/
hiába is térnék előle ki a sorsom rámtalál
felismer az arcom látta már
mégse töltheti az ember bármivel az űrt ki
amit konkrét hiány szült
meglehet az élet annyi mást ajánl
bár vágynál az egyszerűre mióta a sötét a világossal
a levet összeszűrte az ég se derült se borult
mindig olyan világosszürke ha meg a felhők elvonulnak
rögtön leszáll a köd szitálva a háztetőkre
tudod fenn a hegyen nincs kegyelem
de azt is hogy lenn a völgyben nincsenek csodák
így hát lesz ami lesz te is útnak eredsz
kilépsz a házak közt
magad mögött hagyva az otthont a sok barátot
hogy összeállj ezer apró szilánkból
hogy a teljességre láthass
ha már pár napnyi járás csupán a messzi távol
a számtalanból egy világ vagy de a semmi így
elválasztva a többi világtól
kellenek útitársak ha hosszú útra indul az ember
egy cél ami úgy szólít hogy neked beszélni sem kell
és idő hogy ne a jövőben élj ne a múltban
hogy megbarátkozhass a jelennel
hogy összeállj ezer apró szilánkból
hogy a teljességre láthass
pár napnyi járás csupán a messzi távol
a számtalanból egy világ vagy de a semmi
így elválasztva a többi világtól
/refrén/
messze vezet ezer szálra fut szét az út
s járják tovább majd kik jönnek utánunk
egyetlenegy életünk van csupán
abból kell kihoznunk a legtöbbet barátom
|
||||
15. |
||||
/refrén/
ahogy a reggel az éjszakába lóg
az ébrenlétbe költöznek az álmok
és az álmodók már a rögvalóságot rendezik be
ki-ki a saját szája íze szerint
olyanná ahova hazajárni jó
ahogy a reggel az éjszakába lóg
az ébrenlétbe költöznek az álmok
és az álmodók képzelete rávetül a rögvalóra
s létrejön egy vékony sáv lakható zóna
ahová hazajárni jó
/pHLaT verze/
ahogy a reggel az éjszakába lóg
a varászlónak is nagy ősz szakálla nő
elő kell álljon valami korszakalkotóval
csak hogy érezhesse amit bejárt
nem kényszerpálya volt
ha egy Isten által megálmodott
előre installált robot vagy akkor se kell begőzölj
benned is áramlik némi az örök létezőből
merthogy mindenben ott van úgy az élettelen
kőban ahogy a növényekben állatokban
de ahogy a reggel az éjszakába lóg
mindebből semmi nem marad
el kellett vállalj valami szar melót
ami leszívja az összes energiád
végig kell nézd ahogyan egy lyukon át
elszivárog a világ
még láthatod visszatérni reggelente
de egyre kevésbé hiszed hogy önmagán túl
bármit is jelent
talán annyit csak hogy attól még nem kell vesztes legyél
hogy sok győzelem manapság rohadtul dicstelen
az órát nézed percenként a mutatókat
hogy szaladnak
és már megnyílni látod szinte a poklot
pont alattad
örvényként szív magába a hallgatás a mélyben
azonnal ha már nem tart az álom ébren
de ne félj mer' ahogy
/refrén/
a reggel az éjszakába lóg
az ébrenlétbe költöznek az álmok
és az álmodók már a rögvalóságot rendezik be
ki-ki a saját szája íze szerint
olyanná ahova hazajárni jó
ahogy a reggel az éjszakába lóg
az ébrenlétbe költöznek az álmok
és az álmodók képzelete rávetül a rögvalóra
s létrejön egy vékony sáv lakható zóna
ahová hazajárni jó
ahogy a reggel az éjszakába lóg
az ébrenlétbe költöznek az álmok
és az álmodók már a rögvalóságot rendezik be
ki-ki a saját szája íze szerint
olyanná ahova hazajárni jó
ahogy a reggel az éjszakába lóg
ahová hazajárni jó
ahová hazajárni jó
ahová hazajárni jó
/PMK verze/
reggel az éjszakába fekete tó
reggel az éjszakába fekete tó
reggel az éjszakába fekete tó
fekete tó
fekete tó
fekete tó
reggel az éjszakába
fekete tó
talpam alatt ég
zsebemben a Hold
tó tükréből
emeltem ki a partra
megtörlöm az arcom
a Napba öltözök
a fény a köntösöm
madarak úsznak
szemem zöldjén át
az álom ébren tart
te meg köddé válsz
kinyílik a száj
elolvad az óra
ásít a táj
kivár a kobra
a méreg lassan hat
bársony kóma
így veszünk el a rendben
lüktet a tenger
felszáll a pára
eltávolodnak a partok
felsebzett Andok
beszakadt ajkak
beomlik a barlang
rajtad keresztül
veszem a levegőt
esőt kér a legelő
remeg a völgy mintha lélegezne
felhő terhét elbocsájtja
azúr végtelen
nyelved sem tudom hirtelen
dombokba fulladt
eltűnik a vihar
tegnap még itt voltál
ma már kihalt
minden kihalt...
/refrén/
ahogy a reggel az éjszakába lóg
az ébrenlétbe költöznek az álmok
és az álmodók már a rögvalóságot rendezik be
ki-ki a saját szája íze szerint
olyanná ahova hazajárni jó
ahogy a reggel az éjszakába lóg
az ébrenlétbe költöznek az álmok
és az álmodók képzelete rávetül a rögvalóra
s létrejön egy vékony sáv lakható zóna
ahová hazajárni jó
ahogy a reggel az éjszakába lóg
a varászlónak is nagy ősz szakálla nő
elő kell álljon valami korszakalkotóval...
|
||||
16. |
RÉGI DOLGOK
02:58
|
|||
a régi dolgok még mindig újak
a vén diákok tovább tanulnak
a lassú órák ahogy peregnek
a szögletesből úgy lesz kerekded
és összefüggő a szaggatottból
töredezetlen éppen ahogy volt
a régi dolgok még mindig újak
a vén diákok továbbtanulnak
(2x)
a régi dolgok még mindig újak
a vén diákok tovább tanulnak
a lassú órák ahogy peregnek
a szögletesből úgy lesz kerekded
és összefüggő a szaggatottból
töredezetlen éppen ahogy volt
a régi dolgok egyik sem emlék
sokkal inkább
mintha egyszerre ott lennék
a múlt időben és a jelenben
összefüggő töredezetlen
a régi dolgok még minden újak
a vén diákok továbbtanulnak
|
||||
17. |
MÁSKÉPP NEM TÖRTÉNHETETT
04:58
|
|||
minden úgy van jól ahogy van
ami eddig történt
másképp nem történhetett
összeszedtem magam és a gondolataim
hogy elmondhassam mi volt mindez
elsőként neked
/verze1/
aminek súlya van az a tömegével magához vonz
ahogy a Napunk a Földet az a Holdat
ami pedig minden bolyongó megszállotat a nevén szólít
s e ponton máris a metafizikába lóg a gravitáció
az ismeretlenek száma itt egyenesen nő
és ezzel párhuzamosan fogynak az állandók
mígnem az eredmény többé nem jöhet az egyenletből ki
a nap végén minden eggyel s önmagával osztható csak
nincs miből átlagolj
és ez bizony felmentés a szabály alól
hisz ha az a sok rossz dolog tegnap nem lett volna
nem is létezhetne mindaz ami olyan jó ma
egy tökéletes nap ér véget mindjárt újra
bár jól fedi a történet mintha megnyilvánulna
az a nagyobb erő a háttérben
homályos folt
de magát mutatja mindenben mire
hatással volt
még mielőtt megrág és felzabál a mocsok
a fékről leveszem a lábam a gázba taposok
ezerszer mondtam hogy kiszálltam
megvolt a zátony
én benne vagyok minden vitában
de nem vitázom
arról amit eldöntöttem régen
márhogy erről többet nem beszélek
persze megvan a helye minden előzménynek
de ahogy mondtam haver én többet erről nem beszélek
haver én eszerint élek
/refrén 3x/
minden úgy van jól ahogy van
ami eddig történt
másképp nem történhetett
összeszedtem magam és a gondolataim
hogy elmondhassam mi volt mindez
elsőként neked
/verze2/
nem mondhatom el senkinek hogy merre járok
hogy hol bolyongok én éjfél után
nem mondhatom el félek kinevetnek érte
úgy tudják átmulatom én az éjszakát
minden verze sommás hasonmásom
sok kicsi én
általuk a lényegem mazsolázom
csak idén
írtam legalább úgy ötvenet
néha valaki átjött kaját hozott
és kiszellőztetett
mi itt figyelünk egymásra merthogy több szereplő van
szoros kölcsönhatásban így áll össze a szólam
ahogy felszínt érünk üdén sudáran
ki hinné robbantottunk a mélyben
és feljöttünk a lökéshullámmal
kereteket szabtunk szabályok lettek kőbe vésve
a közösségi térbe szól az egyén küldetése
hogy elérje azokat kik messze vannak
önként és derűsen csap föl
egy emberkísérletben tesztalanynak
minden megy a levesbe
csupán a sorsát ésszel tűrő lény
akad örökösen fenn a valóság
tésztaszűrőjén
és jön egyenesbe e görbe utak tagolta tájon
besétálok a ködbe csak előre
és egyszercsak ott találom magamat
megfizettünk minden tanulópénzt
még zöldfülű nebulóként
majd hogy benőtt a fejünk lágya
láttuk miből áll a dráma
mi generál nagyfeszültséget
és hogy mi oldja
everyday all day
/refrén 4x/
minden úgy van jól ahogy van
ami eddig történt
másképp nem történhetett
összeszedtem magam és a gondolataim
hogy elmondhassam mi volt mindez
elsőként neked
|
||||
18. |
VALAMI A LEVEGŐBEN
04:51
|
|||
van valami ma a levegőben
van valami
van valami ma a levegőben
van valami
van valami ma a levegőben
van valami van valami
van valami van valami
/refrén/
van valami sugarasság ma a levegőben
ahogyan a felhők fodrozódnak
engednie kell magát az észnek
legyen picit spontánabb merészebb
ne keresse a kapaszkodókat
valami sugarasság van ma a levegőben
legalábbis ahogy a felhők fodrozódnak
megyek s alattam a földgolyóbis forog
csupán rajtad áll feloldozol
vagy feláldozol majd
csupán mert odakint végtelen az űr
az életünk még nem telik értelmetlenül
és talán a káosszal kell farkasszemet nézz
de talán benned ez a káosz lehet kerek egész
csupán mert odakint végtelen az űr
az életünk még nem telik értelmetlenül
talán a káosszal kell farkasszemet nézz
de talán épp benned lehet ez a káosz
lehet kerek egész
/verze/
ezután semmi nem lesz olyan már
mint előtte volt
az utadról észrevétlen helyetted
dönt a kor
rengeteg a tábla de jó irányt
túl kevés mutat
hogy odatalálj ahová mész
küldetéstudat kell
bár ez manapság szitokszó
de akit a szelek ráncigálnak
annyit tud ha rossz volt
hiába várja a díjkiosztót
épp a lényeget nem érti hogy bárhol kincseket lel
ha a hálóját megmeríti egy festékpöttyöt hint ecsettel
minden egyes merítéssel egy képzeletbeli vászonra
míg az összeáll egy képpé ami ha elég hosszan
nézi megmutatja neki saját magát
ahogyan még soha nem látta de
elég a találgatásból
Isten nem árul zsákbamacskát és kockával se játszik
bevált formulákat másol az egyikből nő a másik
így minden a törvényt demonstrálja
komédia dráma itt a teljes skála
zajlik az előadás
van valami sugarasság ma a levegőben
ahogyan a felhők fodrozódnak
engednie kell magát az észnek
engednie kell magát az észnek
legyen picit spontánabb merészebb
ne keresse a kapaszkodókat
ne keresse a kapaszkodókat
/refrén/
valami sugarasság van ma a levegőben
ahogyan a felhők fodrozódnak
engednie kell magát az észnek
legyen picit spontánabb merészebb
ne keresse a kapaszkodókat
valami sugarasság van ma a levegőben
legalábbis ahogy a felhők fodrozódnak
megyek s alattam a földgolyóbis forog
csupán rajtad áll feloldozol
vagy feláldozol majd
csupán mert odakint végtelen az űr
az életünk még nem telik értelmetlenül
talán a káosszal kell farkasszemet nézz
de talán benned ez a káosz
lehet kerek egész
csupán mert odakint végtelen az űr
az életünk még nem telik értelmetlenül
talán a káosszal kell farkasszemet nézz
de talán épp benned ez a káosz
lehet kerek egész
csupán mert odakint végtelen az űr
az életünk még nem telik értelmetlenül
talán a káosszal kell farkasszemet nézz
de talán benned ez a káosz
lehet kerek egész
csupán mert odakint végtelen az űr
az életünk még nem telik értelmetlenül
talán a káosszal kell farkasszemet nézz
de talán épp benned lehet ez a káosz
kerek egész
benned ez a káosz lehet kerek egész
benned ez a káosz lehet kerek egész
benned ez a káosz lehet kerek egész
benned ez a káosz lehet kerek egész
benned ez a káosz lehet kerek egész
benned ez a káosz lehet kerek egész
benned ez a káosz lehet kerek egész
benned ez a káosz lehet
benned ez a káosz
lehet kerek egész
|
||||
19. |
SZÓNOK OUTRO
01:46
|
MULATÓ AZTÉKOK Budapest, Hungary
EMEKAJJI
TINK
PHLAT
www.facebook.com/mulatoaztekok
www.instagram.com/mulatoaztekok
Streaming and Download help
MULATÓ AZTÉKOK recommends:
If you like DOKTOR MONOTON LP (2018), you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp