(Refrén - pHLaT/Doktor Monoton)
Ahogy tágul az univerzum, s forog a Föld
Ami tud, alakot ölt, és egyszerűen
Él, ha már így alakult
Minden, ami valaha egy volt, elemeire hullt
Ezer milliárd darabra tört
Csak hogy előtted megnyílhasson az út

(Gazsi Rap Show)
Varrjál rá gombot, fűzd be a cérnát
Fejtsd fel a szálat, találd meg a témát
Tapintsd ki a vénát, aztán mindent nyomj bele
De még akkor se biztos, hogy jó lesz a zene
A kevesebb néha több, néha nem kell a néha
Csak kilencvenes rímek jönnek, így nem írok
Az a korszak nálunk itt eléggé béna
De tovább tekintek, és nem sírok
A nosztalgia azoknak való
Akik emocionálisan tekintenek a múltra
De megbassza őket a trójai faló
És besétálnak a csapdába, újra meg újra
Nincs tűz magában, csak éghető anyag
A tűz égés nélkül semmi marad
Pillanatnyi létezés, örök szenvedés
Minden jelentéktelen és súlytalan
Írni is felesleges, elmondani főleg
Mert semmit sem jelent rengeteg fülnek
Ha felveszem, lehet még akkor sem marad meg
De attól még csinálom a táguló űrnek

(Refrén)

(pHLaT/Doktor Monoton)
Hogy a dolgok folyjanak, ahhoz először is kell egy megfelelő
Meder, zsákutca a tömeg által bejáratott
Modell, neked, úgy, mint egyén, most jól figyelj
S láthatod, ahogy megállítom ezt a ceruzát a hegyén
Találgattam én is csak, hogy a bajom mi lehet
De rájöttem, és fontos, hogy elmondjam neked
Nincsenek, nem is voltak kötelező körök
De ez a keskeny út, nem a kikövezett
Már tudod is, mi közeleg, elég, ha tudod, mi volt
S hogy mitévő kell légy, mi a hosszabb úton jöttünk
Kitérőkkel, és ma hasznot húzunk abból, hogy ott és akkor
Nem közvetlen a szabad térbe nyílt a privát kóter
Volt az életem sivár és kilátástalan, a múlt
Homályába vész mindez, tollat ragadtam
Magam elé tettem egy üres lapot, rajzoltam rá
Házat, nyitvahagyott kaput, kelő napot
Így vehette kezdetét valami új
Túl a sötét ürességen
Mélyen bennem egy csillag kigyúl
Így vehette kezdetét valami új
Túl a sötét ürességen
Mélyen bennem egy csillag kigyúl

(Refrén)