Get all 13 MULATÓ AZTÉKOK releases available on Bandcamp and save 30%.
Includes unlimited streaming via the free Bandcamp app, plus high-quality downloads of L. M. I. - Alulnézet, L. M. I. - Felülnézet, DOKTOR MONOTON II (2019), DUNAÚJLIPÓTVÁROS (2019), Önarckép álarcban (2019), DOKTOR MONOTON LP (2018), SZOBANÖVÉNY LP (2018), Előszoba EP (2017), and 5 more.
1. |
MEG KELL SZÜLETNÜNK
03:32
|
|||
/Doktor Monoton nem először lép ugyanabba a folyóba/
Elindulsz az úton, hosszú lesz és nehéz
Lesz olyan, hogy megállsz, kételkedni kezdesz
Biztos jó fele mész-e – mert lehet olyan
Hisz szemből jön a tömeg, el épp melletted rohan
A népnek akárki is, te légy a magad ura
Hogy falnak sose szaladj, kell tudd, ha fal a duma
Olvass a sorok között, nincs megkötve a kezed
Csak ok van és okozat, tudod, mi jön, már azelőtt
Hogy bekövetkezett, úszol, vagy elmerülsz
Módodban áll, hogy a rossz mood-ot messzire űzd
Figyelj, rajtatok áll minden, magatoknak ártotok
Ha nem értitek, hogy mire megy ki a játék
Egy bádogdobot ütök, szemfényvesztés
Merő káprázat ez a sok lebutított világkép
Tán nem kéne magad csupán a nagy tömeg miatt
Olyan könnyedén megadd bárminek, ami jön
És talán nem kéne megállj minden fánál, hogy bevárj
Valakit, aki nem siet, mondván, „nekem van időm”
Időbe telt, amíg rájöttem, hová tartozom
Hogy rajtam áll csak, mihez és hogyan van közöm
Akaratlan ott van úgyis minden az arcomon
Akinek nem tetszik, majd holnaptól nem köszön
Voltak, akikkel nem találtam a hangot
És voltak, akik soha nem is keresték velem
Tudod, haver, én nem mondom, hogy „Ó, ha
Odafigyeltél volna”, ha szükséges megismételem
Az van, hogy anno túl sokat hallgattam másokra
Ma már csak a saját fejem után megyek, nem lehetek
Az, aki szeretnéd, nem mondom fel a leckét
Sosem komolyodok meg, én, hülyegyerek
Anno hagytam magamat táncba vinni, „hiba volt”
De ma már tudom, hogy nem a tánccal volt baj
Ma az van, hogy bármikor meggyőzhetsz az ellenkezőjéről
De úgy alapvetően tele vagyok prekoncepciókkal
Lecsorgok hozzád az este folyamán
Várj ott a hídnál, ahol a part szakad
Én rappelek majd, te a ritmust adod alám
És egy pár év így gyorsan elszalad
Lecsorgok hozzád az este folyamán
Várj ott a hídnál, ahol a part szakad
Én rappelek majd, te a ritmust adod alám
És egy pár év így gyorsan elszalad
|
||||
2. |
BÁRKA
03:31
|
|||
/Sok Doktor Monoton kis helyen is elfér/
Értékválság van, és
A rap se kivétel, sajnos
Építs bárkát, mint Noé anno, mer' úgy fest
Egyre csak dagad az ár, és mindent elmos
Szép jó napot, estét a hallgatóságnak
Megin' együtt töltünk egy röpke órát
Előtúrok pár cuccot a zsákból
Próbáld fel, hátha jó rád
Van nálam minden, ami csak kell, hogy ismét
Kicsit rendezd a viszonyod a rappel
Hagyjuk a nagy szavakat, a dicsfényt
Most az igazak ideje jött el
Nincs már többé hely a maszatolásnak
Én, tudod, azért tűnök hitelesnek
Mer’hogy nyílt lapokkal játszom
Hogy tudd, ki vagyok, s az alapján ítélhess meg
Nem verlek át, mert nem látom értelmét
Egyedül csak magamat verném át
Szerepeket játszol, hogy
Mindenki megkapja azt, amit beléd lát
Én ezt, köszönöm, kihagyom
Ez az album is leginkább erről szól majd
Hogy nem prostituálom magamat
Azt lesve, mikor ki mit óhajt
Van, kérem, nekem annál sokkal jobb dolgom
Én nektek nem dagasztom ezt a tésztát
A flow kell csak folyjon, s egyre nő a fórom
Hip-hop, You don't stop
Egy-a, egy-a, két-há, mutatok egy alternatívát
Hogyan építhetünk renomét
Gyere egy-a, egy-a két, három és a négy
Itt van Doktor Monoton, p-H-L-a-T
Gyere, vesd le a maskarádat, mutasd ki
Vagy te, engem az érdekel, te hogy látod
Hogy van-e rá alapod, hogy csak várod
Mer' akkor már inkább úgy véted el
Ma ez egy értékválság, és
A rap sem kivétel, sajnos
Építs bárkát, mint Noé anno, mer' úgy fest
Egyre csak dagad az ár, és mindent elmos
A látvány, ha nem figyeltek titeket is
Átver, szóval csak semmit a szemnek
Az élet feladattal lát el
Az elődök a sorok közt üzentek
Tedd fel a kezedet, ha érteni véled
Miért ez a pont, amin rugózom
Az van, hogy elnyeli a lefolyó a koszt
Azon nyomban, amint a dugót kihúzom
Értékválság van, és
A rap se kivétel, sajnos
Építs bárkát, mint Noé anno, mer' úgy fest
Egyre csak dagad az ár, és mindent elmos
Balzac utca stíl
Ez itt a Balzac utca stíl
Ez itt a Balzac utca stíl
Ez itt a Balzac utca stíl
Ez itt a Balzac utca stíl
Ez itt a Balzac utca stíl
Doktor Monoton nem megy sehova
Ül otthon, és rappet ír
|
||||
3. |
ÉRZI EZT
03:17
|
|||
/Doktor Monoton a műsorváltozás jogát fenntartja/
Ha kell vállalom a veszélyt, a döntéseim
Hogy időnként másokat bántanom muszáj
Nem gyurmabáb vagyok, hogy képedre formálj
Akinek ez nem pálya, jobb lesz, ha kiszáll
Terített asztal, kitéve minden, nyílt lapok
Ha már okkal látom úgy, ahogy
Megszentelitek, vagy sem
Már ne várjatok pálfordulatot
Álom, álom, édes álom ez az élet
Hogy minden tanulsággá lesz, mi rossz volt
Felrakom a jó polcra
Nincsen vele dolgom, a nosztalgia klassz sport
De a múlt meg elmúlt, Doktor Monoton
Már nem olyan kábult, újabb rap maraton
Árkon-bokron át unalmas délutánokra
És soha véget nem érő éjszakákra
Habár jó könyvekből volna sok
Hetente pár oldalt, hogyha olvasok
De mióta nekiültem végre írni mind a
Helyükre kerültek a levegőben lógó mondatok
Nincs magadtól mit megtagadnod, haver
Nincs miért magad mentegetned
Nem számít, mit szólnak más halandók
Hogy ki szeret mindezért, és ki vet meg
Te magadnak legyél jó barátja és
Adj hálát az égieknek
Hogy a poklok néhanapján még errefelé is
Azért egy-egy lelket csak kivetnek
Egyetlen minutum, és Doktor Monoton
A meneten, benyitok, és magamat bedobom
A hálómat kivetem, mindezt írásban kivonatolom
A célom, márhogy a jövetelemé
Nem titok: az avatott füleket kell telítenem
Vad rap etapokkal, lassan áll csak össze
De kibomlik, türelem, mért nem lehet könnyed
Mért a mélyebb tartományok a nyílt felületen
Ez hip-hop, csupán rajtatok áll
Mit, mikor, merre, meddig, hogy hol van a határ
Figyelj, a rap végre a felnőttkorba lép
Megfogalmazza magát, s kiderül
Mit sem tudtok róla még
Nincs magadtól mit megtagadnod, haver
Nincs miért magad mentegetned
Nem számít, mit szólnak más halandók
Hogy ki szeret mindezért, és ki vet meg
Te magadnak legyél jó barátja és
Adj hálát az égieknek
Hogy a poklok néhanapján még errefelé is
Azért egy-egy lelket csak kivetnek
Minden általános iskolás érzi ezt
Minden gimnazista érzi ezt
Minden szakközepes, fősulis érzi ezt
Minden egyetemista érzi ezt
Minden melós, hogyha gürcöl is, érzi ezt
Sőt, leginkább talán épp ő érzi ezt
Azért jó tudni, hogy egy ország érzi ezt
Minden általános iskolás érzi ezt
Minden gimnazista érzi ezt
Minden szakközepes, fősulis érzi ezt
Minden egyetemista érzi ezt
Minden melós, hogyha gürcöl is, érzi ezt
Sőt, leginkább talán épp ő érzi ezt
Azért jó tudni, hogy egy ország érzi ezt
És, hogy hallgatja is, nemcsak nézi ezt
Újra itt van Doktor Monoton
|
||||
4. |
NINCS MIT
04:13
|
|||
/Doktor Monoton köszöni szépen, jól van!/
Itt a széllel bélelt, aki a levegőben lóg, a lába
Nem éri a földet, mégis sétabottal jár
Átabotába’, görbe utakon, füstoszlop a nyomában
Arcáról nyugalom árad, emelkedő dagály a háttér
Ma a medréből kilép a folyó, a medvéből
Kilép a farkas, a farkasból Piroska a nagymamával
Épségben, egészségben, átlépnek a hullahegyen
A régi kocsmán, szétnéznek még egyszer az ajtóban állva
Majd kalap-kabát, hagyod is a kuplerájt, továbbállsz
A kaput bezárod kintről, az utat kell járd
Neked is, ahogy mindenkinek itt
Hogy végül majd ne elvigyenek, hogy végül valamire vidd
Bár lehet, hogy szarul érint, hogy nem lehetsz Mozart
Bármit teszel, csak egy Salieri, ülsz a lócán
A Lipóton is csak egy Amadeus van
Feltéve, hogy nem halt éhen még 74-ben, egy kibelezett Ikarusban
Mer’ amit lábon itt kihordasz, könnyen az agyadra megy
Kivéve, ha egységbe forrnak mind a tartalmaid, a forma
A kifejezést keresi meg
Ami nem esik egybe feltétlen azzal, amerre mennek a sínek
Időközönként akadnak szakaszok, mikor is
A szokásaidon túl kell adj, hogy továbbhaladhass
Légy egyenes, persze, ha fonákkal adod vissza
Azzal se lesz gond, csak formáld magad azzá, aki vagy
Aki kell légy, akár akit bolondnak gondol a tömeg
Hogyha kell, sokkal inkább, mint a tömegből egy
Mert kivonnak a forgalomból nagyon könnyedén
Ha nem önálló elem vagy, csupán a massza része, az alkotott elegy
Merj belefeledkezni abba, amitől magad lehetsz
Elhinni, ha megvan, hogy nincs mit tovább keress
Élni, mintha élnél, mer’hogy itt vagy, már kész csoda
Ott lenni, ahol vagy, és nem vágyni el máshova
Merj belefeledkezni abba, amitől magad lehetsz
Elhinni, ha megvan, hogy nincs mit tovább keress
Élni, mintha élnél, mer’hogy itt vagy, már kész csoda
Ott lenni, ahol vagy, és nem vágyni el máshova
Ahogy pár egyszerű szabályból
Valami végtelenül komplex összeáll, valóság lesz
Ahogy a nappal utolér – akkor is, ha kipukkan az álom
szappanbuborékja – amiről az éjszakád szól
Úgy légy a város hangja, ahogy Novecento
Ujjain át a zongorán szólalt meg az óceán
Egy darabot a végtelenből szelsz le, s adod
Közre, véges számú billentyűre hangszerelve
A teljes arzenált, éjt nappallá téve
Non-stop, változik az elő- és a háttér is
Magadban találj egy stabil pontot, vedd fel az alapállást
Bedobnod kell magad, és nem kivonnod
Amíg kint a hisztéria a tömeget tizedeli
Ezek a városon belül a szabadság szigetei
És egy modern robinzonád, amiben magányra vágysz, a zajtól
Távol, hogy lecsengjen a sok disszonáns hang
Merj belefeledkezni abba, amitől magad lehetsz
Elhinni, ha megvan, hogy nincs mit tovább keress
Élni, mintha élnél, mer’hogy itt vagy, már kész csoda
Ott lenni, ahol vagy, és nem vágyni el máshova
Merj belefeledkezni abba, amitől magad lehetsz
Elhinni, ha megvan, hogy nincs mit tovább keress
Élni, mintha élnél, mer’hogy itt vagy, már kész csoda
Ott lenni, ahol vagy, és nem vágyni el máshova
|
||||
5. |
MÉLYNYOMÓ
03:32
|
|||
/Egyes emlékmintázatok a Doktor Monotont alkotó rezgő húrokkal interferálva őt különös mozgásformákra kényszerítik/
Nem mondom, hogy váratlan dolog, hogy bárhová indulok is
Nálad landolok – kész rejtély, de, ám legyen
Mint bábut rakosgat egy terepasztalon egy
Nálam nagyobb erő - Ámen, nem állok ellen
Persze hasztalan csengetek, hiába várok rád
Beütöm, pedig jól tudom, már rég nem él a kód
Jöttél-mentél, és én azóta, hogy így berezonálok
Nagyon úgy fest, hogy bennem hagytad a mélynyomót
Ki az, aki a nyelvedet beszéli, aki a szívedből
Szól, mert ismer jól? Doktor Monoton
Ki az, aki a szemeiddel lát, hogy te vakon átkelhess
A szellemvilágon? Doktor Monoton
Ki az, akinek az agya barázdáiba így bevésheted
A saját szívverésed, és túléli? Doktor Monoton
Ki az, aki kézen fog, és hazavezet? Indulhatunk most azonnal
Add a kezed, baby, ez Doktor Monoton
Ki az, aki az arcodra mosolyt csal, át a napos oldalra
Mert nincs komoly baj? Doktor Monoton
Tudod, az, akinek nem csak jár a szája, aki érted tényleg
Alászáll a mélybe, szirupos háttérzenére
Tudod, az, aki nem árul zsákbamacskát, adja a szépet
Majd kiteríti a mocskát, hogy mindez hozzá járt még
Amikor elkezdtük, megmondtam, nem lesz trükk
Hogy a szív dolgaiban nálam kizárt a hazárdjáték
Rendre kibillen a Doktor
A mandulaszemű lányoktól
A lelki egyensúlyából
Igen, a lelki egyensúlyából
Pedig jól tudja, micsoda rizikófaktor
Hogy benne ott és akkor
Megtörik valami, és mire kapcsol, oh, boy
Mindent felszámol
Nem mondom, hogy váratlan dolog, hogy bárhová indulok is
Nálad landolok – kész rejtély, de, ám legyen
Mint bábut rakosgat egy terepasztalon egy
Nálam nagyobb erő - Ámen, nem állok ellen
Persze hasztalan csengetek, hiába várok rád
Beütöm, pedig jól tudom, már rég nem él a kód
Jöttél-mentél, és én azóta, hogy így berezonálok
Nagyon úgy fest, hogy bennem hagytad a mélynyomót
Rendre kibillen a Doktor
A mandulaszemű lányoktól
A lelki egyensúlyából
Igen, a lelki egyensúlyából
Pedig jól tudja, micsoda rizikófaktor
Hogy benne ott és akkor
Megtörik valami, és mire kapcsol, oh, boy
Mindent felszámol
|
||||
6. |
||||
/Doktor Monoton és a Kamara mentálhigiénés terapeutáinak közös lelki gyakorlata/
(Odákovics)
Ismerem magam, te is, de nem
Beismerem, mitől lesz az én életem
Alászolgája szabadságvágynak
Szólj már, ha a polgár ura a jobbágynak
Hisz mindkettő csak szolganép,
Nagy folyók sodrásában úszó hordalék – néhol moslék
Máskülönben nem szólnék, ki mit vett, azt viszi haza
A pótlék mindig lett, ha megkövetelte a haza
Szabadság legyen veletek, munka
Veríték, aztán csak áldás
Ugye nem vagytok verebek? Hálás a vándor
Ha nem hasztalan kolbászol, a cél tettet arat
A siker ott lapul a kertek alatt
Ez az alaptábor a szabadság küszöbe
Most élsz csak, a mától
Ha forró, mondd, ütöd-e?
Ha forró, mondd, ütöd-e?
(pHLaT)
Te csak tedd meg, amit kell
Ne várj másra
Más nem szabadít fel
Haver, lásd be
Felül kell, hogy múld magad
Ki-ki, mint vet, úgy arat
Szerencse?!
Na, ne viccelj
Már
Te csak tedd meg, amit kell
Ne várj másra
Más nem szabadít fel
Haver, lásd be
Felül kell, hogy múld magad
Ki-ki, mint vet, úgy arat
Szerencse?!
Na, ne viccelj
Már
(Orion)
Letettem a fejem, de nem jön szememre álom
Inkább felültem az ágyban, és a füstöt inhalálom
Felültettek, vágom, mégis a folytatást várom
Túl sekély a vízszint, és túl sok itt a zátony
Bár nem szeretnék kikötni én a zártosztályon
A tudat óceánját mégis horgonnyal dobálom
Mámoros estéket megviselt másnapok váltják
Elvesztegetett idővel rendezem a számlát
Tévesztett érzék színezi ki a valóságot
Homályos képzelgés takarja az igazságot
Felébredni kéne, de már hívogat a mámor
Felül kell kerekedni a napi problémákon
És ha unalmas a lét, kéne pár színfolt még
Ha kiborult a pakk, ne rohanj porszívóért
A szenvedély, a függés kézenfogva járva
Ahány ajtót nyit meg, még annyit tart zárva
(pHLaT)
Te csak tedd meg, amit kell
Ne várj másra
Más nem szabadít fel
Haver, lásd be
Felül kell, hogy múld magad
Ki-ki, mint vet, úgy arat
Szerencse?!
Na, ne viccelj
Már
Te csak tedd meg, amit kell
Ne várj másra
Más nem szabadít fel
Haver, lásd be
Felül kell, hogy múld magad
Ki-ki, mint vet, úgy arat
Szerencse?!
Na, ne viccelj
Már
Nekem ez volt az álmom
Egész addig, míg egy nap már én sem hittem igazán, hogy megcsinálom
Ezután mint rossz érzés bolyongott bennem
Addig, hogy egy életre megtanulhattam, mit és hogyan nem
Nagy nehezen így rájöttem: ez a munkám
Az igazság, amiért – őszintén – a csillagokat lehazudnám
A párhuzamosok a végtelenben
Úgyis összefutnak mind, a középpontban, éppen benned, éppen bennem
Figyeld a törvényszerűségeket, mert általuk a működésbe láthatsz
Bárki is öltsön álruhát, hogy az időt abban töltse nálad
Te a meztelen valóságot látod
Szólj, hogy kár a gőzért, de jelezd, szép próbálkozás volt
Mire beesteledett
A tanítványok is mind megvilágosodtak: hiába várják a mestereket
Önerőből kell kitörj a körből
A tömegközéppontod ránt magával, nehogy még visszahőkölj
Félelmetesnek tűnik az éj, az út sötétje
A sofőr öntudatlan, így mégsem ülsz mögé be
Látod, sehol senki, és kint beesteledett
Egyszer már vezettél, indulj, én integetek neked
Te csak tedd meg, amit kell
Ne várj másra
Más nem szabadít fel
Haver, lásd be
Felül kell, hogy múld magad
Ki-ki, mint vet, úgy arat
Szerencse?!
Na, ne viccelj
Már
Te csak tedd meg, amit kell
Ne várj másra
Más nem szabadít fel
Haver, lásd be
Felül kell, hogy múld magad
Ki-ki, mint vet, úgy arat
Szerencse?!
Na, ne viccelj
Már
|
||||
7. |
KŐBE VÉSVE (közr. Gege)
04:40
|
|||
/Gege és Doktor Monoton minden éjjel elhagyja a testét, majd reggelre változatlan formában reinkarnálódik/
(pHLaT)
Hol rontottad el
Ne keresd, hol rontottad el
Ne keresd, hol rontottad el
Ne keresd, hol rontottad el
Ne keresd
Itt a régióban semmit nem jelent, hogy a „régió jó világ”
Kimaradtunk a vad orgiából, de sag schon, az az „élj a mának”
Ma már hervadó virág, nem a Marlboro, a Cola, csak egy
Megalomán, morbid álom, lehullanak mind a maszkok
A ragasztott glóriák, nem kell bármi áron
S mégis, idővel csak megnyitom a saját galériám
Sokan mondták, így csak elhibázom, de ez számomra
A labirintuson keresztül az egyetlen jó irány
Kell tudd, hogy semmi nincsen kőbe vésve
Te vagy a mérleg nyelve, a mérleg mindkét serpenyője, ne dőlj a késbe
Nem a te kereszted, ha más a sajátját lógni rádakasztja
Ne félj magadnak kikérni, légy határozott házigazda
Semmi nincsen kőbe vésve, te vagy a mérleg nyelve
Mondják bár, hogy dőlj a késbe, hogy várj a jelre
Haver, nincs idő jelekre várni, értelme késbe dőlni
Sosem ér véget a háború, miből majd béke nő ki
Egyszer, szóval te csak rendezkedj be háborúra
Míg a tereken a csürhe dirrel-dúrral átvonul
Minden nap újra élj, és halj meg újra
Énekeld, hogy Hallelujah, magadnak
Akkor is, ha nem hall az Úr
Csak rajtad áll, hogy mennyit adsz magadból ki
Mit mutatsz magadból meg, hogy nem rejted el
Aki valójában kell légy, kicsöng a hívott mellék
Egy távoli helyen, de rég senki nem felel
Szóval a magad ura vagy
Nemcsak alakulnak valahogy a dolgok
Ha egy ponton megrekedtél, ottragadtál
Csak mer’ egyszer úgy adódott
Még ne legyen minden napod hideg tél
Ha ezzel az erővel éppen úgy lehet nyár
Keresed, hogy hol rontottad el
Pedig nem is rontottad el sehol
Már egészen addig, míg meg nem álltál
És el nem hitted, hogy ennyi volt
Semmit se kéne tenned, csupán
Nem hinni el, hogy bármi jó
van egy történet, és hozzá mankóul
Egy nagy zsák konklúzió
Szóval ne keresd, hol rontottad el
(Gege)
Nem kell végigvigyen mindent az ember, amibe belekezdett
Túl sok „Let’s Golgota” van, és nem is mind a te kereszted
Itt állsz a vízben, igyál bele, hisz te kerested
Remélem nem azért, hogy a forrást berekeszthesd
Akkor, mondd, miért fognál rögtön vésőt?
A gyermek betűzni előbb a porba tanul
Na, de te meg már egyből döntenél háborúról, öldöklésről
Felégetnél városokat, csak, hogy állhass hontalanul
„Egy házam van, annak az égbolt a teteje”
Mondjuk, ha kifulladva, ingjeit átizzadva
Lesi csak a vendégek igényeit a házigazda
Úgy a törvényeket nem is ő alkotta
Csak a felismerés bőven késett
Mióta törvényt csináltál magadból
Azon agyalsz, hogy mi kell, hogy visszacsináld
Úgy gondoltad, hogy a világ kőbe vésett
De a víz átfolyik bármin, hiába van, mi sziklaszilárd
Kívül-belül ásványok, kristályok, kincsek
De ha nem igazodsz más rendszerhez
Vedd csak körbe kővel magad
Építsd meg az erődödet, mint Jack
Míg végül te is elfelejted
Hogy mi van a kövek alatt
(pHLaT)
Csak rajtad áll, hogy mennyit adsz magadból ki
Mit mutatsz magadból meg, hogy nem rejted el
Aki valójában kell légy, kicsöng a hívott mellék
Egy távoli helyen, de rég senki nem felel
Szóval a magad ura vagy
Nemcsak alakulnak valahogy a dolgok
Ha egy ponton megrekedtél, ottragadtál
Csak mer’ egyszer úgy adódott
Még ne legyen minden napod hideg tél
Ha ezzel az erővel éppen úgy lehet nyár
Keresed, hogy hol rontottad el
Pedig nem is rontottad el sehol
Már egészen addig, míg meg nem álltál
És el nem hitted, hogy ennyi volt
Semmit se kéne tenned, csupán
Nem hinni el, hogy bármi jó
van egy történet, és hozzá mankóul
Egy nagy zsák konklúzió
Szóval ne keresd, hol rontottad el
Mer’hogy nem rontottad el sehol
Már egészen addig, míg meg nem álltál
És el nem hitted, hogy ennyi volt
Semmit se kéne tenned, csupán
Nem hinni el, hogy bármi jó
van egy történet, és hozzá mankóul
Egy nagy zsák konklúzió
Ne keresd, hogy hol rontottad el
|
||||
8. |
MOST VALAMI EGÉSZEN MÁS
02:48
|
|||
/Doktor Monoton be kell vallja, történetének előzményei vannak/
Most valami egészen más, szólás-mondások és faviccek
Fura képzettársítások, a sírba visznek
Jó, hogy akad még pár mániákus, aki nyelvet művel
Megszállottan játszik kinn a kertben, gyermeki derűvel
Nézik a felnőttek csodálkozva, siránkozva
Körberöhögik, és kiátkozzák, ő a világ rossza
Mondják, ebből sosem fog megélni, eleve lejárt nóta
A kis Don Quijote sosem lesz vadászpilóta
Éltem nihilistaként kicsit fiatalon
Majd éveket úgy, mint akinek végtelen ideje van
Valahogy úgy voltam vele mindig, finoman szólva
Hogy jobb, ha semmibe nem élem bele magam
Barátok voltunk, míg az időm veled együtt pazaroltam
Örökké csak lógtunk, robotpilóta üzemmódban
Sose mondtad, ne itt lébecoljak, hogy ne legyek láb alatt
Folyton, nem oké, hogy itt lopom a napot nálad
Na, de persze, én sem kérdeztem, mért nincs semmi dolgod
Egyikünk a másikunknál csak időt múlatni volt ott
Együtt mostunk össze mindent, a valóssal a véltet
A semmittevéssel a munkát, míg minden relatív lett
Ha kerestem is, sosem becsültem, bármit is találtam
Hogy mi mozgat, valahogy nem vezettek rá az iskolában
Ahogy arra sem, hogy, amit szívok, a szaron
Kívül mi más akad, ami megoldaná a figyelemzavaromat
A követésben bíztam csak, magamban nem hittem
Így a rövidebbet húztam, automataként éltem
Sokáig a kérdés sem merült fel, mire elég
Hogy jófej vagy, hogyha az öntudatod alulfejlett
Év után év, teltek a napok, és én egyre jobban
Megutáltam azt a gyáva alakot magamban
Aki vár egy soha el nem jövő holnapot
Aki egyből elfelejti, milyen éhes volt, ahogy jóllakott
Doktor Monoton nem akármit ajánl
Ha figyelsz, most kinyílik előtted a táj
Míg a szem ellát, széles horizont nyúlik el
Nincs maradásod, tudod jól, indulni kell
Mi tagadás, akad bőven, ami gúzsba köt
Füstfelhő emelkedik, néha leszáll a köd
Mégis, ha nem csupán túlélni akarod a mát
Nekivágsz vakon is az alagútnak, várjon bármi odaát
Doktor Monoton nem akármit ajánl
Ha figyelsz, most kinyílik előtted a táj
Míg a szem ellát, széles horizont nyúlik el
Nincs maradásod, tudod jól, indulni kell
Mi tagadás, akad bőven, ami gúzsba köt
Füstfelhő emelkedik, néha leszáll a köd
Mégis, ha nem csupán túlélni akarod a mát
Nekivágsz vakon is az alagútnak, várjon bármi odaát
|
||||
9. |
NAGYOBB ERŐ
01:23
|
|||
/Doktor Monoton önerőből a fasorba' se lenne/
Nem én írom, úgy íratja velem egy nálam nagyobb erő
Sétálok át a sötét hídon, egy sziluett csak a háttér, a hegytető
Egy hangeffekt a folyó alattam, a víz csobogása kíséri léptem
Előre mindig ilyen vakon haladtam, sosem volt tiszta a küldetésem
Csak a jelet figyelem, várok, ha jön, máris megyek, és velem vonul a táj
Egy ideje felette állok, nem is csoda, hogy néha nem tudom hol a határ
Csak fogom a tollat, gondoltam, írok valamit róla, ha már ez a
Nálam nagyobb erő visz vakon előre a végtelen éjszakában
Hazatalálunk végül, eleve nem hiába keltünk útra, megvolt
A Nap, a Hold és a mélyűr, túl vagyunk rajta, nem volt kis túra
Hazatalálunk végül, és otthon bőven lesz miről mesélni, megtérül
Minden befektetés, még ha néha úgy érzi is az ember, az időt fecsérli csak
Nincsen jobb dolgom, én nem értek máshoz, ezt élem, legalább nem az
Árral sodródom, a szelekkel, ahogy sok testvérem, hagyom, hogy egy
Nálam nagyobb erő állítsa elő az a szavakat, az időt, a teret
Az kényszerít, hogy álljak oda, ha van mit mondanom, és ha már mondani lehet
|
||||
10. |
||||
/Doktor Monotont és a Funkejj Favágót fújja a szél, előredőlve közelednek/
(Tink)
Jobban esik nekem ez
Úgy jobban esik nekem ez
Úgy jobban esik nekem ez
Volt, voltak heves idők, igazak, de révültek
Három pont, kérdőjel, harc, a vér fürdője
Lépj, iszkolj, üldöznek, chill, nincs gond, ülj csak le
Loholhatunk eleget még úgyis, más ügy kapcsán is
A nyűg csak nő, check, gúny sem csökken
Új erkölcsök jönnek, skippeld, gyújtsd be rögvest
Csúcsra törnek olykor egyes álmok aztán
Enyhe másnap, a lét nyers elánnal forog
Csendem ára, a cselekvés bére
Sok para és stressz, maga lecsengésével
Nem vendégségbe vágyom, az egység éles
Legyen kezdésképpen elég a test és lélek
Csupán kusza a balanszom, szóval kapaszkodj
Katasztrófa nem közeleg, minden marad jó
Mondogatom ezt magamnak kabalaként
Majd gondolatok elkavarnak, szakad a kép
Most
Fotel húz be, holnap zúzda
Percek repülnek, lehetőségek úsznak
Mégis a dolgok mennek, igen, a dolgok mennek
Invitál a sors, vagy értesít, ha gondol egyet
Na gyere
Fotel húz be most, holnap zúzda
Percek repülnek, lehetőségek úsznak
Mégis a dolgok mennek, igen, a dolgok mennek
Invitál a sors, vagy értesít, ha gondol egyet
Na gyere
Invitál a sors, figyelmeztet
Invitál a sors, figyelmeztet
Invitál a sors, figyelmeztet
Invitál a sors, figyelmeztet
(pHLaT)
A dolgok állása szerint lehet hálás, már tekintve
Hogy a világra jöttem, hogy vagyok – én én vagyok
Hogy én is kijárhatom az élet iskoláját, hála Istennek
A málhám, mit cipelnem kell: pár vágy, az álmaim
Lehet, voltam sokat magam alatt, kitéve az elemeknek
Játszottak velem: kiástak, majd újra betemettek
Folyton csak kiabáltam – nem tudtam süketek
A dolgok és vakok, hogy azok úgyse segítenek
De végtelen kerülőkkel a dolgok elébe vágtam
Én, a Senki nevű törpe, aki belül mindig óriás volt
Éjt nappallá téve görgettem a követ
Hegynek fel, Sziszifuszként, az ostobák lefele jövet
Jókat röhögtek csupán rajtam – talán ezért váltunk
Itthon ilyen sokan punkokká a rapiparban
Elnézve, kik és kivel érvényesülnek
A tehetséged púp a hátadon, felmerül, magad mért becsüld meg?
Szóval elnézve, ahogy a dolgok mennek
Kész csoda, hogy végül utat talált, ami bolyongott benned
Így a labda már nem a dolgoknál pattog
Nektek dolgozik minden körülmény, hogyha önmagatok vagytok
(Tink)
Mondogatom ezt magamnak kabalaként
Invitál a sors
Invitál a sors, vagy ért...
Mondogatom ezt magamnak kabalaként
Invitál a sors, vagy értesít, ha gondol egyet
Most
Fotel húz be most, holnap zúzda
Percek repülnek, lehetőségek úsznak
Mégis a dolgok mennek, igen, a dolgok mennek
Invitál a sors, vagy értesít, ha gondol egyet
Na gyere
Fotel húz be most, holnap zúzda
Percek repülnek, lehetőségek úsznak
Mégis a dolgok mennek, igen, a dolgok mennek
Invitál a sors, vagy értesít, ha gondol egyet
Na gyere
Invitál a sors, figyelmeztet
Gyere
Invitál a sors, figyelmeztet
Gyere
Invitál a sors, figyelmeztet
Gyere
Invitál a sors, figyelmeztet
|
||||
11. |
MENET (közr. Tink)
02:33
|
|||
/Doktor Meneten/
(Tink)
Magamban sétálok, menetelek
Barangolok, leragadok, meredek, el
Beleveszek, visz, húz, vezet az út
Hazai terep, szemem már régen belelazult
De valami vadonatúj, az ismerősből kisejlik
Hiába sietni, a most van, az ilyesmi az
Volt, lesz, az idő foltoz, szab meg varr
Gyerünk, öltözz, kezdődhet a haddelhadd
Na, hol is tartottam? Esti köd, Bel-Buda
Éppen rágyújtottam, fénytócsa a holdudvar
Merengek, dolgunk van, dolgom van
Az énben, és nagyobban, one for all, all for one
Mindig rá kell jöjjek, nekem ez folklórom
Ez a levegő és tempó, ami komfortos
Zajszűrő, fényszennyezés, kontroll-mód
Ad-block, hittan, társam, hogy gondolkodjak
Hip-hop, saját diszkó 74-ből
Ipse, hidd el, kibaszott kemény 45 év jön
Negyvenötös fordulatszám a start
Majd szép lassan 33 1/3-ad
Megin’ elkalandoztam, mindjárt Délinél járok
Kopár falak, kopott nevek, régi diákok
Merengés, mint hol és hogy volt ez rég
Személyvonaton betű, sok színű szórt festék
Ez feltüzel, elég a szótlanság
Meg persze mindig ott van, ti nem tudtok lószart se
Jól van, stop, kocc haza csinálni
Alkotás, Margit körút, Hollán, Csanády
Balzac, kapukód, kulcs csörög, negyedik
Jussak be, írjam le, mondjam fel, vegyem ki
Mixmaster: emeká, partnerem: Monoton
Hangkártya, mikrofon, PC, midi, monitor
Nincs büdzsé, ásunk a kincsünkért
Ezt ne tiltsák meg, ha teszik sincs semmi
Nincs büdzsé, ásunk a kincsünkért
Ezt ne tiltsák meg, ha teszik sincs semmi
Nincs, nincs, nincs, nincs, nincs, nincs, nincs
|
||||
12. |
RAP A SENKIFÖLDJÉN
03:24
|
|||
/Doktor Monoton a porcelánboltban/
Itthon valahogy a rapből nagyban mindig pop lesz
Hiszem, ez velünk megdől, ha mégse, tudod hol a leukoplaszt
Az emberben jogosan rengeteg kérdést vet föl
Tizenkettő egy tucatnak lenni mért nagy etwas
De akkora, hogy mindent odadobjak
Milyen csodálatos lehetőség – az, soha jobbat
Ó, nem, mi adunk inkább valami mélyebbet
Egy üzenet a fecsegő felszínen túlról, a szokott jeligék helyett
Bár a műviség zeniten és elüzletiesült
A rap, azér’ a szerzőt mégse szabad alábecsüld
Aki tükörbe kell nézzen minden nap végén
Kérem, mi a magunk részéről félreismerhetetlenül
Vagyunk éppen azok, akik
Mindez életünk elemeiből tabló és mozaik
Bezárom az ablakot az utca felől, és zaj azonnal elül
Kinyitom a túloldalit, s a friss levegő kijózanít
Van ez a kétcentes, biccentős, koccintós
Van a necces viccmondós, van a pattintós
Van a porhintés, a „tök rendes vagy” meg a kettyintés
Van az angol WC, meg van a pottyantós
Van itt rap lélektelen, és van rap jobb híján
Rap-véges terek és rap-villámkarrier
Rap-divathullám, rapprototípusok
Rap-parasztvakítás, ajtók, miket becsukok
Rap a nagyérdeműnek, rapceleb, van rapsztár
Rap-köztudat, rap-kiáltás a pusztába
Rap piaci alapon, rap címen lószar
És rap passzióból, egyéni víziókkal
Rap és szép házak, rap és nagy autók
Rap és pályaelhagyók, rap és csavargók
Van rap egyenes utakon, és van rap a görbén
Rap a körön belül, és rap a senkiföldjén
Rap kritika híján, és rap magas lóról
Rap és könnyű utak, és rap, ami behódol
A pénznek, rap tudatlanoknak, ostobáknak
Rap igényteleneknek, rap, és végre látnak
Rap és végre hallanak, rap a középpontban
Rap és mennyi szar alak mászik fel, és ott van
Rap és monopólium, rap, kontraszelektált
Rap és haszonélvezők, akiket el a rap lát
Rap kritika híján, és rap magas lóról
Rap, hogy ne emelj nehezet, rap, hogy nem melózol
Van rap egyenes utakon, és van rap a görbén
Rap kívül a rádión, rap a senkiföldjén
Az igazi dolgok
Csak nehezen lépik át az ingerküszöbödet
De
Ezért nem te vagy a hibás
|
||||
13. |
NULLAHUSZONNÉGY
03:39
|
|||
/Evés közben jön meg a Doktor Monoton/
Mi lesz veletek, ó, ti szegény kontárok
Kifogy a kottátok, megtörik a röppálya
Bénultan, széttárt karokkal majd ott álltok
Bizony, kellett volna járnotok könyvtárba
A szavakat összeterelem, és valami kikerekedik
Ez a szakterületem, türelem, csillag születik
Doktor Monoton a nevem, haver, ha netán
Lemaradtál, s nem fülelsz oda már a hallatán
Balzac utca stíl, Angyalföld, Borsod-Abaúj
Így sorolom, s nem is vagyok már olyan egyedül
Én a magamét, a többi: ahogy alakul
Nem a kalitka – a madár, ami kirepül
Ez váteszpátosz, egy alulértékelt létmód
Te is át kell változz, hogy levess minden béklyót
Így odavisz az út, ha nem is tudod hova tart
Úgy is intézményesülsz, ha sose vállalsz hivatalt
Balzac utca stíl, Angyalföld, Borsod-Abaúj
Tudod, senkinek a lábai elé nem kell leborulj
Ez a kép csak úgy áll össze, ha te kirakod
Az légy, aki vagy, ne kövesd, teremts divatot
Kisvilág, nagy kaland, kulcs a titkos ajtóhoz
Mondtad, rám a kíváncsiságom csupán bajt hoz
És lásd, mi lett, baj helyett - merthogy van tanulság
Nem bolondok feltétlenül, akik elsőre furcsák
Engem lefáraszt hallani mások viselt dolgait
Szóval szívből remélem, hogy te önszántadból vagy itt
Folytatok egy se hossza se vége mondatot
Epikusan hömpölyög, terjengős, és vontatott
Megy háromhatvanöt, hét per hét, nullahuszonnégy
Hogy vedd az adást, te kell a jó hullámhosszon légy
Én folytatom a se hossza se vége mondatot
Epikusan hömpölyög, terjengős, és vontatott
Igen, a testem egy istené, de a lelkem annál is több
Ezt is elviszem magammal, mint a Kistehén
Körülöttem összezárul a füstköd, a sűrű városi szmog
Majd eloszlik, és hirtelen ott találtok, bárhol isztok
Én előbb szét kellett essek ahhoz, hogy összeállhassak
Ha szeretnéd, leszek a rossz, hívhatsz állatnak
Akár, ha neked az a jobb, könnyebb a lelked
Ha így a mulasztásod igazolod, s a vádat ejted
Remélem egyszer te is élni kezdesz, nem bírod már tovább
Bőven kinőtted, mégis, ez még mindig az a régi ketrec
Nagy találkozások várnak a külvilágban, indulj
Tégy kísérletet a komfortzónád határain túl
Végre, és ne másokra nézz ferde szemmel
Sok tévedés abból fakad, hogy valamit érteni vél az ember
A helyzet az, hogy a dolgok összetettek, mondják, az lesz
Egészséges felnőtt, aki gyerekként elég koszt evett meg
Ha akad pár pillanat, ami egy életre szól
Mit számít ki mekkora paraszt, hogy a sor mért araszol
Hiába nyújtanál be panaszt, alul mindig te maradsz
Amíg magadnak pár dolgot meg nem fogalmazol
Figyelj
Nem bűn tenni róla, nem bízni a véletlenre
Otthagyni egy szar filmet, azelőtt, hogy vége lenne
A saját ügyedben jársz el, mégis, ki kérne számon
Ha nem a helyemen vagyok, még jó, hogy a helyem nem találom
Nem bűn tenni róla, nem bízni a véletlenre
Otthagyni egy szar filmet, azelőtt, hogy vége lenne
A saját ügyedben jársz el, mégis, ki kérne számon
Ha nem a helyemen vagyok, még jó, hogy a helyem nem találom
Engem lefáraszt hallani mások viselt dolgait
Szóval szívből remélem, hogy te önszántadból vagy itt
Folytatok egy se hossza se vége mondatot
Epikusan hömpölyög, terjengős, és vontatott
Megy háromhatvanöt, hét per hét, nullahuszonnégy
Hogy vedd az adást, te kell a jó hullámhosszon légy
Én folytatom a se hossza se vége mondatot
Epikusan hömpölyög, terjengős, és vontatott
|
||||
14. |
||||
/Doktor Monotont, ha kidobják az ajtón, PMK megy be az ablakon/
(PMK)
Kerek az óra, köhög a vekker, korog a gyomrom, berekedtem
Dörög az ég-a pörög a rap-a, forog a Föld a feneketlen
Hol a Nap halad át, hol az ég szakad át
Koravén a karaván, mindegyik padavan
Maradok kereken karakán
Koronánk a zene
Kántáld velünk
Gyere
Édenkert, emberkert, állatkert, Angyalföld
Ideje, hogy betekerd, ideje, hogy bonts egy sört
Édenkert, emberkert, állatkert, Angyalföld
Ideje, hogy betekerd, ideje, hogy bonts egy sört
Maradj mindig benn a körbe’, örök ködbe', örömködve
Állunk a liftbe’, ülünk a füstbe’, tisztára egy Caravaggio
Kinél van az a beragadt dzsó? A perzsán égő parazsakból
Kirajzolódik a maharadzsa, azt mondja, hogy ...
Énekeld, hogy emberkert, állatkert, Angyalföld
Ideje, hogy betekerd, ideje, hogy bonts egy sört
Édenkert, emberkert, állatkert, Angyalföld
Ideje, hogy betekerd, ideje, hogy bonts egy sört
add ide
add ide
add ide
Add ide az időd, az időt add ide
Én az időt oda nem adom
Add ide az időd, az időd add ide
Én az időt oda nem adom
Add ide az időd, az időd add ide
Én az időt oda nem adom
Az idő végtelen, az idő pénzbe’ van
Kérem az időadagom
(pHLaT)
Igen egy vesztes voltam
Semmit nem csináltam végig
Félbehagytam mindent, amibe belekezdtem
Sorban az összes álmomról lemondtam
Csak egy maradt, az nem volt szabad odavesszen
Éveken át folyamat szöveget írtam
Már úgy értem: minden nap, minden percben
Nem kellett így lennie, de így van, mer' nem hagytam
Egy napot se elúszni, hogy dologtalan teljen
Ma, kösz, megvagyok, a nagy hegyeket
Megmásztam, a legnagyobb van hátra
A legmeredekebb csupán
A rossz napokat elnyelte a föld
Az ébredésem évei voltak ezek
Ablakot nyitok, a kávém lefőtt
Ami csak egykor elveszett, mára megkerült
Világosszürke ég van, nem derült, nem borult
Én még nem voltam nagykorú sem
Már megevett a Nagykörút
De ma innen a balkonunkról
Belátni egész Bajkonúrt
(PMK)
Add ide az időd, az időt add ide
Én az időt oda nem adom
Add ide az időd, az időd add ide
Én az időt oda nem adom
Add ide az időd, az időd add ide
Én az időt oda nem adom
Az idő végtelen, az idő pénzbe’ van
Kérem az időadagom
(pHLaT)
Csak mert belétek a lélek
Már szinte csak hálni jár
Én azért, hogy élek
Talán még nem kell elnézést kérjek
Azért van abban némi báj
Ahogy bárkit, aki a sorból
Csak kilépne, visszaránt
A tömeg, hogy álljon le
Ne ugráljon úgy
Miközben tudjuk jól
A tömeg se hall se lát
|
||||
15. |
A TEJÚT ÉS AZ ANDROMÉDA
02:41
|
|||
/Doktor Monoton még tartozott egy vallomással/
Úgy kábé
Hárommilliárd év múlva
Ötszázezer kilométer per óra
Sebességgel rohan egymásba
A Tejút és az Androméda
Ide megyek csak a sarokra, sörökre
Csak pár órára, ó, nem örökre
Szép Tőled, hogy visszavársz
Na meg, hát, addig sem üres itt a ház
Mindez számít
Az apró dolgokban rejlik a titok
Nagyban az egészen már csupán igazítok
Oda picit betoldok, innen kicsit beveszek
Hogy a padló és a falak közrefoghassák a mennyezetet
Törékeny, de örök egyensúly
Az idő pereg gyorsabban, nem az ember lassul
Ha kizökkenek, emlékeztess rá, kérlek
Magamra ismerek mindenben, amit átélek
Ma Veled, baby
Hárommilliárd év múlva
Ötszázezer kilométer per óra
Sebességgel rohan egymásba
A Tejút és az Androméda
Az égen szupernóva-robbanás, fényesebb napok
Világítanak, hogy lásd, sötétben vagyok
Egyedül bolyongok kinn a teliholddal
Csóvát húzva elvonul egy meteorraj
Te világítasz nekem az éjszakában
A kietlen tájat átszelem, visz a lábam
Távolságok nincsenek, Hozzád tartok
A szél akármit is fecseg, hírmondó, dalnok
Közölhet bármit velem, aligha érint
Magamat jól ismerem, és téged éppúgy
Össze többé nem zavarnak semmiségek
Kinn maradnak, ha az ajtóig el is kísérnek
Ahogy meg van írva a nagykönyvben
Semmi igazi nem születik könnyen
Ha nehezen is, de természetes úton, mint két kő
Csiszolódtunk össze, Beléd kellett zúgnom
És kiábrándulnom belőled, hogy tudjam
Az agyam barázdáiba vésted be a szívverésed
Hogy szabadabban szálljak, ha már alám kap a szél
Hogy ne legyek szárnyaszegett madár
Hárommilliárd év múlva
Ötszázezer kilométer per óra
Sebességgel rohan egymásba
A Tejút és az Androméda
Kint Te világítasz nekem az éjszakában
A kietlen tájat átszelem, visz a lábam
Össze többé nem zavarnak semmiségek
Kinn maradnak, ha az ajtóig el is kísérnek
Mindig is megőrültem érted
Bár totál bolond voltál néha
(Bolond voltál néha)
De hát, tudjuk
Még a fegyelmezett szíveknek is
Van némi holtjátéka
(Holtjátéka)
A szerelem az az, mikor hiába szólnak
Előre, 160 km per órás szelek várhatóak
Bár ellenállunk
(Bár ellenállunk)
Ez jóval nagyobb erő nálunk
|
||||
16. |
||||
/Doktor Monoton tudja, hogy nem elég lenni, annak is kell látszani/
Aki látja, hogy élek
Jól tudja, miért teszem
Azt, amit, míg mások
Értetlen állnak előtte
Hogy mégis, a lélek
Hogy visz ma itt
Bárkit is rá
Hogy a gépnek
Kiszolgáltassa magát
A kötél, amin táncolok
Óvatosan, véd az önfeladástól
De tudd, mi az ára
Levetve az álarcot
Meztelen, hogyha
A térre kiállsz
Én neked adok, haver, mindent, amim van
Előtted máris nyitott könyv vagyok
Nem irattömbbe jegyzem alattomba' fel
Sosem titkolom, te is tudhatod
Mit is gondolok, meglehet, a soraim
Lefárasztanak, de kifürkészheted
Rajtuk keresztül, milyen életet szül
Ha az időtényező idézőjeles
Ha áll az óra, egyszerre élsz és leltárazol
Mert mi más a dolgod?
Ha ismét járni kezd: futsz azonnal
Újra a nyakában lihegsz, tiszta sor
Hogy utol nem érheted, így zárod a napot
Dolgavégezetlen, az egyiket
A másik után, mert, ha már megvolt a nyitány
A működés önvezérelt
Amit a jobb kezével ad, a ballal elveszi
Hogy mindezt megszokod: mélyen emberi
Haver, Isten hozott, azt tanácsolom
Magad köré akkora hévvel ne hegeszd a rácsokat
Hogyha van miért élj, ne szűkölve teljen annyi év
Minden állapot időszakos csupán
Ha a szintézisre jön a szintezés
Meghaladható, állhat a házad
Még évek múlva is, a földrengés után
Mikor a pánik már mit sem ér
Mindent elsöpör a lökéshullám
Haver, egy utad van, alternatíva híján
Oda lyukadsz ki öntudatlan is
Mint a villám csapok beléd
És a nagy fordulat máris
Zöld utat kapott
Ma megtalálni önmagad nehezebb
Mint hitte bárki is közülünk egykor
Mind azt gondoltuk, a legjobb, ha a szél visz
Amerre visz, de egyikünk se lett jól
És bár nem tisztem a többi nevében szólni
De asszem, nincs mit szépítsem
A szél az utcán rabol ki fényes nappal
Ha semmid nincsen az életed veszi
Kísérletet kell tenned arra
Hogy ne dadogj, ha szólhatsz
Hogy kezdj valamit az életeddel
A napok majd mindent igazolnak
Ne gondold, hogy vesztesnek lenni
Bármi emelkedettséget is jelent
Csupán azért, mert
Ma annyi győzelem
Dicstelen... (dicstelen, dicstelen ...)
Aki látja, hogy élek
Jól tudja, miért teszem
Azt, amit, míg mások
Értetlen állnak előtte
Hogy mégis, a lélek
Hogy visz ma itt
Bárkit is rá
Hogy a gépnek
Kiszolgáltassa magát
A kötél, amin táncolok
Óvatosan, véd az önfeladástól
De tudd, mi az ára
Levetve az álarcot
Meztelen, hogyha
A térre kiállsz
Aki látja, hogy élek
Jól tudja, miért teszem
Azt, amit, míg mások
Értetlen állnak előtte
Hogy mégis, a lélek
Hogy visz ma itt
Bárkit is rá
Hogy a gépnek
Kiszolgáltassa magát
A kötél, amin táncolok
Óvatosan, véd az önfeladástól
De tudd, mi az ára
Levetve az álarcot
Meztelen, hogyha
A térre kiállsz
|
MULATÓ AZTÉKOK Budapest, Hungary
EMEKAJJI
TINK
PHLAT
www.facebook.com/mulatoaztekok
www.instagram.com/mulatoaztekok
Streaming and Download help
MULATÓ AZTÉKOK recommends:
If you like DOKTOR MONOTON II (2019), you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp