We’ve updated our Terms of Use to reflect our new entity name and address. You can review the changes here.
We’ve updated our Terms of Use. You can review the changes here.

DOKTOR MONOTON II (2019)

by pHLaT

/
1.
/Doktor Monoton nem először lép ugyanabba a folyóba/ Elindulsz az úton, hosszú lesz és nehéz Lesz olyan, hogy megállsz, kételkedni kezdesz Biztos jó fele mész-e – mert lehet olyan Hisz szemből jön a tömeg, el épp melletted rohan A népnek akárki is, te légy a magad ura Hogy falnak sose szaladj, kell tudd, ha fal a duma Olvass a sorok között, nincs megkötve a kezed Csak ok van és okozat, tudod, mi jön, már azelőtt Hogy bekövetkezett, úszol, vagy elmerülsz Módodban áll, hogy a rossz mood-ot messzire űzd Figyelj, rajtatok áll minden, magatoknak ártotok Ha nem értitek, hogy mire megy ki a játék Egy bádogdobot ütök, szemfényvesztés Merő káprázat ez a sok lebutított világkép Tán nem kéne magad csupán a nagy tömeg miatt Olyan könnyedén megadd bárminek, ami jön És talán nem kéne megállj minden fánál, hogy bevárj Valakit, aki nem siet, mondván, „nekem van időm” Időbe telt, amíg rájöttem, hová tartozom Hogy rajtam áll csak, mihez és hogyan van közöm Akaratlan ott van úgyis minden az arcomon Akinek nem tetszik, majd holnaptól nem köszön Voltak, akikkel nem találtam a hangot És voltak, akik soha nem is keresték velem Tudod, haver, én nem mondom, hogy „Ó, ha Odafigyeltél volna”, ha szükséges megismételem Az van, hogy anno túl sokat hallgattam másokra Ma már csak a saját fejem után megyek, nem lehetek Az, aki szeretnéd, nem mondom fel a leckét Sosem komolyodok meg, én, hülyegyerek Anno hagytam magamat táncba vinni, „hiba volt” De ma már tudom, hogy nem a tánccal volt baj Ma az van, hogy bármikor meggyőzhetsz az ellenkezőjéről De úgy alapvetően tele vagyok prekoncepciókkal Lecsorgok hozzád az este folyamán Várj ott a hídnál, ahol a part szakad Én rappelek majd, te a ritmust adod alám És egy pár év így gyorsan elszalad Lecsorgok hozzád az este folyamán Várj ott a hídnál, ahol a part szakad Én rappelek majd, te a ritmust adod alám És egy pár év így gyorsan elszalad
2.
BÁRKA 03:31
/Sok Doktor Monoton kis helyen is elfér/ Értékválság van, és A rap se kivétel, sajnos Építs bárkát, mint Noé anno, mer' úgy fest Egyre csak dagad az ár, és mindent elmos Szép jó napot, estét a hallgatóságnak Megin' együtt töltünk egy röpke órát Előtúrok pár cuccot a zsákból Próbáld fel, hátha jó rád Van nálam minden, ami csak kell, hogy ismét Kicsit rendezd a viszonyod a rappel Hagyjuk a nagy szavakat, a dicsfényt Most az igazak ideje jött el Nincs már többé hely a maszatolásnak Én, tudod, azért tűnök hitelesnek Mer’hogy nyílt lapokkal játszom Hogy tudd, ki vagyok, s az alapján ítélhess meg Nem verlek át, mert nem látom értelmét Egyedül csak magamat verném át Szerepeket játszol, hogy Mindenki megkapja azt, amit beléd lát Én ezt, köszönöm, kihagyom Ez az album is leginkább erről szól majd Hogy nem prostituálom magamat Azt lesve, mikor ki mit óhajt Van, kérem, nekem annál sokkal jobb dolgom Én nektek nem dagasztom ezt a tésztát A flow kell csak folyjon, s egyre nő a fórom Hip-hop, You don't stop Egy-a, egy-a, két-há, mutatok egy alternatívát Hogyan építhetünk renomét Gyere egy-a, egy-a két, három és a négy Itt van Doktor Monoton, p-H-L-a-T Gyere, vesd le a maskarádat, mutasd ki Vagy te, engem az érdekel, te hogy látod Hogy van-e rá alapod, hogy csak várod Mer' akkor már inkább úgy véted el Ma ez egy értékválság, és A rap sem kivétel, sajnos Építs bárkát, mint Noé anno, mer' úgy fest Egyre csak dagad az ár, és mindent elmos A látvány, ha nem figyeltek titeket is Átver, szóval csak semmit a szemnek Az élet feladattal lát el Az elődök a sorok közt üzentek Tedd fel a kezedet, ha érteni véled Miért ez a pont, amin rugózom Az van, hogy elnyeli a lefolyó a koszt Azon nyomban, amint a dugót kihúzom Értékválság van, és A rap se kivétel, sajnos Építs bárkát, mint Noé anno, mer' úgy fest Egyre csak dagad az ár, és mindent elmos Balzac utca stíl Ez itt a Balzac utca stíl Ez itt a Balzac utca stíl Ez itt a Balzac utca stíl Ez itt a Balzac utca stíl Ez itt a Balzac utca stíl Doktor Monoton nem megy sehova Ül otthon, és rappet ír
3.
ÉRZI EZT 03:17
/Doktor Monoton a műsorváltozás jogát fenntartja/ Ha kell vállalom a veszélyt, a döntéseim Hogy időnként másokat bántanom muszáj Nem gyurmabáb vagyok, hogy képedre formálj Akinek ez nem pálya, jobb lesz, ha kiszáll Terített asztal, kitéve minden, nyílt lapok Ha már okkal látom úgy, ahogy Megszentelitek, vagy sem Már ne várjatok pálfordulatot Álom, álom, édes álom ez az élet Hogy minden tanulsággá lesz, mi rossz volt Felrakom a jó polcra Nincsen vele dolgom, a nosztalgia klassz sport De a múlt meg elmúlt, Doktor Monoton Már nem olyan kábult, újabb rap maraton Árkon-bokron át unalmas délutánokra És soha véget nem érő éjszakákra Habár jó könyvekből volna sok Hetente pár oldalt, hogyha olvasok De mióta nekiültem végre írni mind a Helyükre kerültek a levegőben lógó mondatok Nincs magadtól mit megtagadnod, haver Nincs miért magad mentegetned Nem számít, mit szólnak más halandók Hogy ki szeret mindezért, és ki vet meg Te magadnak legyél jó barátja és Adj hálát az égieknek Hogy a poklok néhanapján még errefelé is Azért egy-egy lelket csak kivetnek Egyetlen minutum, és Doktor Monoton A meneten, benyitok, és magamat bedobom A hálómat kivetem, mindezt írásban kivonatolom A célom, márhogy a jövetelemé Nem titok: az avatott füleket kell telítenem Vad rap etapokkal, lassan áll csak össze De kibomlik, türelem, mért nem lehet könnyed Mért a mélyebb tartományok a nyílt felületen Ez hip-hop, csupán rajtatok áll Mit, mikor, merre, meddig, hogy hol van a határ Figyelj, a rap végre a felnőttkorba lép Megfogalmazza magát, s kiderül Mit sem tudtok róla még Nincs magadtól mit megtagadnod, haver Nincs miért magad mentegetned Nem számít, mit szólnak más halandók Hogy ki szeret mindezért, és ki vet meg Te magadnak legyél jó barátja és Adj hálát az égieknek Hogy a poklok néhanapján még errefelé is Azért egy-egy lelket csak kivetnek Minden általános iskolás érzi ezt Minden gimnazista érzi ezt Minden szakközepes, fősulis érzi ezt Minden egyetemista érzi ezt Minden melós, hogyha gürcöl is, érzi ezt Sőt, leginkább talán épp ő érzi ezt Azért jó tudni, hogy egy ország érzi ezt Minden általános iskolás érzi ezt Minden gimnazista érzi ezt Minden szakközepes, fősulis érzi ezt Minden egyetemista érzi ezt Minden melós, hogyha gürcöl is, érzi ezt Sőt, leginkább talán épp ő érzi ezt Azért jó tudni, hogy egy ország érzi ezt És, hogy hallgatja is, nemcsak nézi ezt Újra itt van Doktor Monoton
4.
NINCS MIT 04:13
/Doktor Monoton köszöni szépen, jól van!/ Itt a széllel bélelt, aki a levegőben lóg, a lába Nem éri a földet, mégis sétabottal jár Átabotába’, görbe utakon, füstoszlop a nyomában Arcáról nyugalom árad, emelkedő dagály a háttér Ma a medréből kilép a folyó, a medvéből Kilép a farkas, a farkasból Piroska a nagymamával Épségben, egészségben, átlépnek a hullahegyen A régi kocsmán, szétnéznek még egyszer az ajtóban állva Majd kalap-kabát, hagyod is a kuplerájt, továbbállsz A kaput bezárod kintről, az utat kell járd Neked is, ahogy mindenkinek itt Hogy végül majd ne elvigyenek, hogy végül valamire vidd Bár lehet, hogy szarul érint, hogy nem lehetsz Mozart Bármit teszel, csak egy Salieri, ülsz a lócán A Lipóton is csak egy Amadeus van Feltéve, hogy nem halt éhen még 74-ben, egy kibelezett Ikarusban Mer’ amit lábon itt kihordasz, könnyen az agyadra megy Kivéve, ha egységbe forrnak mind a tartalmaid, a forma A kifejezést keresi meg Ami nem esik egybe feltétlen azzal, amerre mennek a sínek Időközönként akadnak szakaszok, mikor is A szokásaidon túl kell adj, hogy továbbhaladhass Légy egyenes, persze, ha fonákkal adod vissza Azzal se lesz gond, csak formáld magad azzá, aki vagy Aki kell légy, akár akit bolondnak gondol a tömeg Hogyha kell, sokkal inkább, mint a tömegből egy Mert kivonnak a forgalomból nagyon könnyedén Ha nem önálló elem vagy, csupán a massza része, az alkotott elegy Merj belefeledkezni abba, amitől magad lehetsz Elhinni, ha megvan, hogy nincs mit tovább keress Élni, mintha élnél, mer’hogy itt vagy, már kész csoda Ott lenni, ahol vagy, és nem vágyni el máshova Merj belefeledkezni abba, amitől magad lehetsz Elhinni, ha megvan, hogy nincs mit tovább keress Élni, mintha élnél, mer’hogy itt vagy, már kész csoda Ott lenni, ahol vagy, és nem vágyni el máshova Ahogy pár egyszerű szabályból Valami végtelenül komplex összeáll, valóság lesz Ahogy a nappal utolér – akkor is, ha kipukkan az álom szappanbuborékja – amiről az éjszakád szól Úgy légy a város hangja, ahogy Novecento Ujjain át a zongorán szólalt meg az óceán Egy darabot a végtelenből szelsz le, s adod Közre, véges számú billentyűre hangszerelve A teljes arzenált, éjt nappallá téve Non-stop, változik az elő- és a háttér is Magadban találj egy stabil pontot, vedd fel az alapállást Bedobnod kell magad, és nem kivonnod Amíg kint a hisztéria a tömeget tizedeli Ezek a városon belül a szabadság szigetei És egy modern robinzonád, amiben magányra vágysz, a zajtól Távol, hogy lecsengjen a sok disszonáns hang Merj belefeledkezni abba, amitől magad lehetsz Elhinni, ha megvan, hogy nincs mit tovább keress Élni, mintha élnél, mer’hogy itt vagy, már kész csoda Ott lenni, ahol vagy, és nem vágyni el máshova Merj belefeledkezni abba, amitől magad lehetsz Elhinni, ha megvan, hogy nincs mit tovább keress Élni, mintha élnél, mer’hogy itt vagy, már kész csoda Ott lenni, ahol vagy, és nem vágyni el máshova
5.
MÉLYNYOMÓ 03:32
/Egyes emlékmintázatok a Doktor Monotont alkotó rezgő húrokkal interferálva őt különös mozgásformákra kényszerítik/ Nem mondom, hogy váratlan dolog, hogy bárhová indulok is Nálad landolok – kész rejtély, de, ám legyen Mint bábut rakosgat egy terepasztalon egy Nálam nagyobb erő - Ámen, nem állok ellen Persze hasztalan csengetek, hiába várok rád Beütöm, pedig jól tudom, már rég nem él a kód Jöttél-mentél, és én azóta, hogy így berezonálok Nagyon úgy fest, hogy bennem hagytad a mélynyomót Ki az, aki a nyelvedet beszéli, aki a szívedből Szól, mert ismer jól? Doktor Monoton Ki az, aki a szemeiddel lát, hogy te vakon átkelhess A szellemvilágon? Doktor Monoton Ki az, akinek az agya barázdáiba így bevésheted A saját szívverésed, és túléli? Doktor Monoton Ki az, aki kézen fog, és hazavezet? Indulhatunk most azonnal Add a kezed, baby, ez Doktor Monoton Ki az, aki az arcodra mosolyt csal, át a napos oldalra Mert nincs komoly baj? Doktor Monoton Tudod, az, akinek nem csak jár a szája, aki érted tényleg Alászáll a mélybe, szirupos háttérzenére Tudod, az, aki nem árul zsákbamacskát, adja a szépet Majd kiteríti a mocskát, hogy mindez hozzá járt még Amikor elkezdtük, megmondtam, nem lesz trükk Hogy a szív dolgaiban nálam kizárt a hazárdjáték Rendre kibillen a Doktor A mandulaszemű lányoktól A lelki egyensúlyából Igen, a lelki egyensúlyából Pedig jól tudja, micsoda rizikófaktor Hogy benne ott és akkor Megtörik valami, és mire kapcsol, oh, boy Mindent felszámol Nem mondom, hogy váratlan dolog, hogy bárhová indulok is Nálad landolok – kész rejtély, de, ám legyen Mint bábut rakosgat egy terepasztalon egy Nálam nagyobb erő - Ámen, nem állok ellen Persze hasztalan csengetek, hiába várok rád Beütöm, pedig jól tudom, már rég nem él a kód Jöttél-mentél, és én azóta, hogy így berezonálok Nagyon úgy fest, hogy bennem hagytad a mélynyomót Rendre kibillen a Doktor A mandulaszemű lányoktól A lelki egyensúlyából Igen, a lelki egyensúlyából Pedig jól tudja, micsoda rizikófaktor Hogy benne ott és akkor Megtörik valami, és mire kapcsol, oh, boy Mindent felszámol
6.
/Doktor Monoton és a Kamara mentálhigiénés terapeutáinak közös lelki gyakorlata/ (Odákovics) Ismerem magam, te is, de nem Beismerem, mitől lesz az én életem Alászolgája szabadságvágynak Szólj már, ha a polgár ura a jobbágynak Hisz mindkettő csak szolganép, Nagy folyók sodrásában úszó hordalék – néhol moslék Máskülönben nem szólnék, ki mit vett, azt viszi haza A pótlék mindig lett, ha megkövetelte a haza Szabadság legyen veletek, munka Veríték, aztán csak áldás Ugye nem vagytok verebek? Hálás a vándor Ha nem hasztalan kolbászol, a cél tettet arat A siker ott lapul a kertek alatt Ez az alaptábor a szabadság küszöbe Most élsz csak, a mától Ha forró, mondd, ütöd-e? Ha forró, mondd, ütöd-e? (pHLaT) Te csak tedd meg, amit kell Ne várj másra Más nem szabadít fel Haver, lásd be Felül kell, hogy múld magad Ki-ki, mint vet, úgy arat Szerencse?! Na, ne viccelj Már Te csak tedd meg, amit kell Ne várj másra Más nem szabadít fel Haver, lásd be Felül kell, hogy múld magad Ki-ki, mint vet, úgy arat Szerencse?! Na, ne viccelj Már (Orion) Letettem a fejem, de nem jön szememre álom Inkább felültem az ágyban, és a füstöt inhalálom Felültettek, vágom, mégis a folytatást várom Túl sekély a vízszint, és túl sok itt a zátony Bár nem szeretnék kikötni én a zártosztályon A tudat óceánját mégis horgonnyal dobálom Mámoros estéket megviselt másnapok váltják Elvesztegetett idővel rendezem a számlát Tévesztett érzék színezi ki a valóságot Homályos képzelgés takarja az igazságot Felébredni kéne, de már hívogat a mámor Felül kell kerekedni a napi problémákon És ha unalmas a lét, kéne pár színfolt még Ha kiborult a pakk, ne rohanj porszívóért A szenvedély, a függés kézenfogva járva Ahány ajtót nyit meg, még annyit tart zárva (pHLaT) Te csak tedd meg, amit kell Ne várj másra Más nem szabadít fel Haver, lásd be Felül kell, hogy múld magad Ki-ki, mint vet, úgy arat Szerencse?! Na, ne viccelj Már Te csak tedd meg, amit kell Ne várj másra Más nem szabadít fel Haver, lásd be Felül kell, hogy múld magad Ki-ki, mint vet, úgy arat Szerencse?! Na, ne viccelj Már Nekem ez volt az álmom Egész addig, míg egy nap már én sem hittem igazán, hogy megcsinálom Ezután mint rossz érzés bolyongott bennem Addig, hogy egy életre megtanulhattam, mit és hogyan nem Nagy nehezen így rájöttem: ez a munkám Az igazság, amiért – őszintén – a csillagokat lehazudnám A párhuzamosok a végtelenben Úgyis összefutnak mind, a középpontban, éppen benned, éppen bennem Figyeld a törvényszerűségeket, mert általuk a működésbe láthatsz Bárki is öltsön álruhát, hogy az időt abban töltse nálad Te a meztelen valóságot látod Szólj, hogy kár a gőzért, de jelezd, szép próbálkozás volt Mire beesteledett A tanítványok is mind megvilágosodtak: hiába várják a mestereket Önerőből kell kitörj a körből A tömegközéppontod ránt magával, nehogy még visszahőkölj Félelmetesnek tűnik az éj, az út sötétje A sofőr öntudatlan, így mégsem ülsz mögé be Látod, sehol senki, és kint beesteledett Egyszer már vezettél, indulj, én integetek neked Te csak tedd meg, amit kell Ne várj másra Más nem szabadít fel Haver, lásd be Felül kell, hogy múld magad Ki-ki, mint vet, úgy arat Szerencse?! Na, ne viccelj Már Te csak tedd meg, amit kell Ne várj másra Más nem szabadít fel Haver, lásd be Felül kell, hogy múld magad Ki-ki, mint vet, úgy arat Szerencse?! Na, ne viccelj Már
7.
/Gege és Doktor Monoton minden éjjel elhagyja a testét, majd reggelre változatlan formában reinkarnálódik/ (pHLaT) Hol rontottad el Ne keresd, hol rontottad el Ne keresd, hol rontottad el Ne keresd, hol rontottad el Ne keresd Itt a régióban semmit nem jelent, hogy a „régió jó világ” Kimaradtunk a vad orgiából, de sag schon, az az „élj a mának” Ma már hervadó virág, nem a Marlboro, a Cola, csak egy Megalomán, morbid álom, lehullanak mind a maszkok A ragasztott glóriák, nem kell bármi áron S mégis, idővel csak megnyitom a saját galériám Sokan mondták, így csak elhibázom, de ez számomra A labirintuson keresztül az egyetlen jó irány Kell tudd, hogy semmi nincsen kőbe vésve Te vagy a mérleg nyelve, a mérleg mindkét serpenyője, ne dőlj a késbe Nem a te kereszted, ha más a sajátját lógni rádakasztja Ne félj magadnak kikérni, légy határozott házigazda Semmi nincsen kőbe vésve, te vagy a mérleg nyelve Mondják bár, hogy dőlj a késbe, hogy várj a jelre Haver, nincs idő jelekre várni, értelme késbe dőlni Sosem ér véget a háború, miből majd béke nő ki Egyszer, szóval te csak rendezkedj be háborúra Míg a tereken a csürhe dirrel-dúrral átvonul Minden nap újra élj, és halj meg újra Énekeld, hogy Hallelujah, magadnak Akkor is, ha nem hall az Úr Csak rajtad áll, hogy mennyit adsz magadból ki Mit mutatsz magadból meg, hogy nem rejted el Aki valójában kell légy, kicsöng a hívott mellék Egy távoli helyen, de rég senki nem felel Szóval a magad ura vagy Nemcsak alakulnak valahogy a dolgok Ha egy ponton megrekedtél, ottragadtál Csak mer’ egyszer úgy adódott Még ne legyen minden napod hideg tél Ha ezzel az erővel éppen úgy lehet nyár Keresed, hogy hol rontottad el Pedig nem is rontottad el sehol Már egészen addig, míg meg nem álltál És el nem hitted, hogy ennyi volt Semmit se kéne tenned, csupán Nem hinni el, hogy bármi jó van egy történet, és hozzá mankóul Egy nagy zsák konklúzió Szóval ne keresd, hol rontottad el (Gege) Nem kell végigvigyen mindent az ember, amibe belekezdett Túl sok „Let’s Golgota” van, és nem is mind a te kereszted Itt állsz a vízben, igyál bele, hisz te kerested Remélem nem azért, hogy a forrást berekeszthesd Akkor, mondd, miért fognál rögtön vésőt? A gyermek betűzni előbb a porba tanul Na, de te meg már egyből döntenél háborúról, öldöklésről Felégetnél városokat, csak, hogy állhass hontalanul „Egy házam van, annak az égbolt a teteje” Mondjuk, ha kifulladva, ingjeit átizzadva Lesi csak a vendégek igényeit a házigazda Úgy a törvényeket nem is ő alkotta Csak a felismerés bőven késett Mióta törvényt csináltál magadból Azon agyalsz, hogy mi kell, hogy visszacsináld Úgy gondoltad, hogy a világ kőbe vésett De a víz átfolyik bármin, hiába van, mi sziklaszilárd Kívül-belül ásványok, kristályok, kincsek De ha nem igazodsz más rendszerhez Vedd csak körbe kővel magad Építsd meg az erődödet, mint Jack Míg végül te is elfelejted Hogy mi van a kövek alatt (pHLaT) Csak rajtad áll, hogy mennyit adsz magadból ki Mit mutatsz magadból meg, hogy nem rejted el Aki valójában kell légy, kicsöng a hívott mellék Egy távoli helyen, de rég senki nem felel Szóval a magad ura vagy Nemcsak alakulnak valahogy a dolgok Ha egy ponton megrekedtél, ottragadtál Csak mer’ egyszer úgy adódott Még ne legyen minden napod hideg tél Ha ezzel az erővel éppen úgy lehet nyár Keresed, hogy hol rontottad el Pedig nem is rontottad el sehol Már egészen addig, míg meg nem álltál És el nem hitted, hogy ennyi volt Semmit se kéne tenned, csupán Nem hinni el, hogy bármi jó van egy történet, és hozzá mankóul Egy nagy zsák konklúzió Szóval ne keresd, hol rontottad el Mer’hogy nem rontottad el sehol Már egészen addig, míg meg nem álltál És el nem hitted, hogy ennyi volt Semmit se kéne tenned, csupán Nem hinni el, hogy bármi jó van egy történet, és hozzá mankóul Egy nagy zsák konklúzió Ne keresd, hogy hol rontottad el
8.
/Doktor Monoton be kell vallja, történetének előzményei vannak/ Most valami egészen más, szólás-mondások és faviccek Fura képzettársítások, a sírba visznek Jó, hogy akad még pár mániákus, aki nyelvet művel Megszállottan játszik kinn a kertben, gyermeki derűvel Nézik a felnőttek csodálkozva, siránkozva Körberöhögik, és kiátkozzák, ő a világ rossza Mondják, ebből sosem fog megélni, eleve lejárt nóta A kis Don Quijote sosem lesz vadászpilóta Éltem nihilistaként kicsit fiatalon Majd éveket úgy, mint akinek végtelen ideje van Valahogy úgy voltam vele mindig, finoman szólva Hogy jobb, ha semmibe nem élem bele magam Barátok voltunk, míg az időm veled együtt pazaroltam Örökké csak lógtunk, robotpilóta üzemmódban Sose mondtad, ne itt lébecoljak, hogy ne legyek láb alatt Folyton, nem oké, hogy itt lopom a napot nálad Na, de persze, én sem kérdeztem, mért nincs semmi dolgod Egyikünk a másikunknál csak időt múlatni volt ott Együtt mostunk össze mindent, a valóssal a véltet A semmittevéssel a munkát, míg minden relatív lett Ha kerestem is, sosem becsültem, bármit is találtam Hogy mi mozgat, valahogy nem vezettek rá az iskolában Ahogy arra sem, hogy, amit szívok, a szaron Kívül mi más akad, ami megoldaná a figyelemzavaromat A követésben bíztam csak, magamban nem hittem Így a rövidebbet húztam, automataként éltem Sokáig a kérdés sem merült fel, mire elég Hogy jófej vagy, hogyha az öntudatod alulfejlett Év után év, teltek a napok, és én egyre jobban Megutáltam azt a gyáva alakot magamban Aki vár egy soha el nem jövő holnapot Aki egyből elfelejti, milyen éhes volt, ahogy jóllakott Doktor Monoton nem akármit ajánl Ha figyelsz, most kinyílik előtted a táj Míg a szem ellát, széles horizont nyúlik el Nincs maradásod, tudod jól, indulni kell Mi tagadás, akad bőven, ami gúzsba köt Füstfelhő emelkedik, néha leszáll a köd Mégis, ha nem csupán túlélni akarod a mát Nekivágsz vakon is az alagútnak, várjon bármi odaát Doktor Monoton nem akármit ajánl Ha figyelsz, most kinyílik előtted a táj Míg a szem ellát, széles horizont nyúlik el Nincs maradásod, tudod jól, indulni kell Mi tagadás, akad bőven, ami gúzsba köt Füstfelhő emelkedik, néha leszáll a köd Mégis, ha nem csupán túlélni akarod a mát Nekivágsz vakon is az alagútnak, várjon bármi odaát
9.
NAGYOBB ERŐ 01:23
/Doktor Monoton önerőből a fasorba' se lenne/ Nem én írom, úgy íratja velem egy nálam nagyobb erő Sétálok át a sötét hídon, egy sziluett csak a háttér, a hegytető Egy hangeffekt a folyó alattam, a víz csobogása kíséri léptem Előre mindig ilyen vakon haladtam, sosem volt tiszta a küldetésem Csak a jelet figyelem, várok, ha jön, máris megyek, és velem vonul a táj Egy ideje felette állok, nem is csoda, hogy néha nem tudom hol a határ Csak fogom a tollat, gondoltam, írok valamit róla, ha már ez a Nálam nagyobb erő visz vakon előre a végtelen éjszakában Hazatalálunk végül, eleve nem hiába keltünk útra, megvolt A Nap, a Hold és a mélyűr, túl vagyunk rajta, nem volt kis túra Hazatalálunk végül, és otthon bőven lesz miről mesélni, megtérül Minden befektetés, még ha néha úgy érzi is az ember, az időt fecsérli csak Nincsen jobb dolgom, én nem értek máshoz, ezt élem, legalább nem az Árral sodródom, a szelekkel, ahogy sok testvérem, hagyom, hogy egy Nálam nagyobb erő állítsa elő az a szavakat, az időt, a teret Az kényszerít, hogy álljak oda, ha van mit mondanom, és ha már mondani lehet
10.
/Doktor Monotont és a Funkejj Favágót fújja a szél, előredőlve közelednek/ (Tink) Jobban esik nekem ez Úgy jobban esik nekem ez Úgy jobban esik nekem ez Volt, voltak heves idők, igazak, de révültek Három pont, kérdőjel, harc, a vér fürdője Lépj, iszkolj, üldöznek, chill, nincs gond, ülj csak le Loholhatunk eleget még úgyis, más ügy kapcsán is A nyűg csak nő, check, gúny sem csökken Új erkölcsök jönnek, skippeld, gyújtsd be rögvest Csúcsra törnek olykor egyes álmok aztán Enyhe másnap, a lét nyers elánnal forog Csendem ára, a cselekvés bére Sok para és stressz, maga lecsengésével Nem vendégségbe vágyom, az egység éles Legyen kezdésképpen elég a test és lélek Csupán kusza a balanszom, szóval kapaszkodj Katasztrófa nem közeleg, minden marad jó Mondogatom ezt magamnak kabalaként Majd gondolatok elkavarnak, szakad a kép Most Fotel húz be, holnap zúzda Percek repülnek, lehetőségek úsznak Mégis a dolgok mennek, igen, a dolgok mennek Invitál a sors, vagy értesít, ha gondol egyet Na gyere Fotel húz be most, holnap zúzda Percek repülnek, lehetőségek úsznak Mégis a dolgok mennek, igen, a dolgok mennek Invitál a sors, vagy értesít, ha gondol egyet Na gyere Invitál a sors, figyelmeztet Invitál a sors, figyelmeztet Invitál a sors, figyelmeztet Invitál a sors, figyelmeztet (pHLaT) A dolgok állása szerint lehet hálás, már tekintve Hogy a világra jöttem, hogy vagyok – én én vagyok Hogy én is kijárhatom az élet iskoláját, hála Istennek A málhám, mit cipelnem kell: pár vágy, az álmaim Lehet, voltam sokat magam alatt, kitéve az elemeknek Játszottak velem: kiástak, majd újra betemettek Folyton csak kiabáltam – nem tudtam süketek A dolgok és vakok, hogy azok úgyse segítenek De végtelen kerülőkkel a dolgok elébe vágtam Én, a Senki nevű törpe, aki belül mindig óriás volt Éjt nappallá téve görgettem a követ Hegynek fel, Sziszifuszként, az ostobák lefele jövet Jókat röhögtek csupán rajtam – talán ezért váltunk Itthon ilyen sokan punkokká a rapiparban Elnézve, kik és kivel érvényesülnek A tehetséged púp a hátadon, felmerül, magad mért becsüld meg? Szóval elnézve, ahogy a dolgok mennek Kész csoda, hogy végül utat talált, ami bolyongott benned Így a labda már nem a dolgoknál pattog Nektek dolgozik minden körülmény, hogyha önmagatok vagytok (Tink) Mondogatom ezt magamnak kabalaként Invitál a sors Invitál a sors, vagy ért... Mondogatom ezt magamnak kabalaként Invitál a sors, vagy értesít, ha gondol egyet Most Fotel húz be most, holnap zúzda Percek repülnek, lehetőségek úsznak Mégis a dolgok mennek, igen, a dolgok mennek Invitál a sors, vagy értesít, ha gondol egyet Na gyere Fotel húz be most, holnap zúzda Percek repülnek, lehetőségek úsznak Mégis a dolgok mennek, igen, a dolgok mennek Invitál a sors, vagy értesít, ha gondol egyet Na gyere Invitál a sors, figyelmeztet Gyere Invitál a sors, figyelmeztet Gyere Invitál a sors, figyelmeztet Gyere Invitál a sors, figyelmeztet
11.
/Doktor Meneten/ (Tink) Magamban sétálok, menetelek Barangolok, leragadok, meredek, el Beleveszek, visz, húz, vezet az út Hazai terep, szemem már régen belelazult De valami vadonatúj, az ismerősből kisejlik Hiába sietni, a most van, az ilyesmi az Volt, lesz, az idő foltoz, szab meg varr Gyerünk, öltözz, kezdődhet a haddelhadd Na, hol is tartottam? Esti köd, Bel-Buda Éppen rágyújtottam, fénytócsa a holdudvar Merengek, dolgunk van, dolgom van Az énben, és nagyobban, one for all, all for one Mindig rá kell jöjjek, nekem ez folklórom Ez a levegő és tempó, ami komfortos Zajszűrő, fényszennyezés, kontroll-mód Ad-block, hittan, társam, hogy gondolkodjak Hip-hop, saját diszkó 74-ből Ipse, hidd el, kibaszott kemény 45 év jön Negyvenötös fordulatszám a start Majd szép lassan 33 1/3-ad Megin’ elkalandoztam, mindjárt Délinél járok Kopár falak, kopott nevek, régi diákok Merengés, mint hol és hogy volt ez rég Személyvonaton betű, sok színű szórt festék Ez feltüzel, elég a szótlanság Meg persze mindig ott van, ti nem tudtok lószart se Jól van, stop, kocc haza csinálni Alkotás, Margit körút, Hollán, Csanády Balzac, kapukód, kulcs csörög, negyedik Jussak be, írjam le, mondjam fel, vegyem ki Mixmaster: emeká, partnerem: Monoton Hangkártya, mikrofon, PC, midi, monitor Nincs büdzsé, ásunk a kincsünkért Ezt ne tiltsák meg, ha teszik sincs semmi Nincs büdzsé, ásunk a kincsünkért Ezt ne tiltsák meg, ha teszik sincs semmi Nincs, nincs, nincs, nincs, nincs, nincs, nincs
12.
/Doktor Monoton a porcelánboltban/ Itthon valahogy a rapből nagyban mindig pop lesz Hiszem, ez velünk megdől, ha mégse, tudod hol a leukoplaszt Az emberben jogosan rengeteg kérdést vet föl Tizenkettő egy tucatnak lenni mért nagy etwas De akkora, hogy mindent odadobjak Milyen csodálatos lehetőség – az, soha jobbat Ó, nem, mi adunk inkább valami mélyebbet Egy üzenet a fecsegő felszínen túlról, a szokott jeligék helyett Bár a műviség zeniten és elüzletiesült A rap, azér’ a szerzőt mégse szabad alábecsüld Aki tükörbe kell nézzen minden nap végén Kérem, mi a magunk részéről félreismerhetetlenül Vagyunk éppen azok, akik Mindez életünk elemeiből tabló és mozaik Bezárom az ablakot az utca felől, és zaj azonnal elül Kinyitom a túloldalit, s a friss levegő kijózanít Van ez a kétcentes, biccentős, koccintós Van a necces viccmondós, van a pattintós Van a porhintés, a „tök rendes vagy” meg a kettyintés Van az angol WC, meg van a pottyantós Van itt rap lélektelen, és van rap jobb híján Rap-véges terek és rap-villámkarrier Rap-divathullám, rapprototípusok Rap-parasztvakítás, ajtók, miket becsukok Rap a nagyérdeműnek, rapceleb, van rapsztár Rap-köztudat, rap-kiáltás a pusztába Rap piaci alapon, rap címen lószar És rap passzióból, egyéni víziókkal Rap és szép házak, rap és nagy autók Rap és pályaelhagyók, rap és csavargók Van rap egyenes utakon, és van rap a görbén Rap a körön belül, és rap a senkiföldjén Rap kritika híján, és rap magas lóról Rap és könnyű utak, és rap, ami behódol A pénznek, rap tudatlanoknak, ostobáknak Rap igényteleneknek, rap, és végre látnak Rap és végre hallanak, rap a középpontban Rap és mennyi szar alak mászik fel, és ott van Rap és monopólium, rap, kontraszelektált Rap és haszonélvezők, akiket el a rap lát Rap kritika híján, és rap magas lóról Rap, hogy ne emelj nehezet, rap, hogy nem melózol Van rap egyenes utakon, és van rap a görbén Rap kívül a rádión, rap a senkiföldjén Az igazi dolgok Csak nehezen lépik át az ingerküszöbödet De Ezért nem te vagy a hibás
13.
/Evés közben jön meg a Doktor Monoton/ Mi lesz veletek, ó, ti szegény kontárok Kifogy a kottátok, megtörik a röppálya Bénultan, széttárt karokkal majd ott álltok Bizony, kellett volna járnotok könyvtárba A szavakat összeterelem, és valami kikerekedik Ez a szakterületem, türelem, csillag születik Doktor Monoton a nevem, haver, ha netán Lemaradtál, s nem fülelsz oda már a hallatán Balzac utca stíl, Angyalföld, Borsod-Abaúj Így sorolom, s nem is vagyok már olyan egyedül Én a magamét, a többi: ahogy alakul Nem a kalitka – a madár, ami kirepül Ez váteszpátosz, egy alulértékelt létmód Te is át kell változz, hogy levess minden béklyót Így odavisz az út, ha nem is tudod hova tart Úgy is intézményesülsz, ha sose vállalsz hivatalt Balzac utca stíl, Angyalföld, Borsod-Abaúj Tudod, senkinek a lábai elé nem kell leborulj Ez a kép csak úgy áll össze, ha te kirakod Az légy, aki vagy, ne kövesd, teremts divatot Kisvilág, nagy kaland, kulcs a titkos ajtóhoz Mondtad, rám a kíváncsiságom csupán bajt hoz És lásd, mi lett, baj helyett - merthogy van tanulság Nem bolondok feltétlenül, akik elsőre furcsák Engem lefáraszt hallani mások viselt dolgait Szóval szívből remélem, hogy te önszántadból vagy itt Folytatok egy se hossza se vége mondatot Epikusan hömpölyög, terjengős, és vontatott Megy háromhatvanöt, hét per hét, nullahuszonnégy Hogy vedd az adást, te kell a jó hullámhosszon légy Én folytatom a se hossza se vége mondatot Epikusan hömpölyög, terjengős, és vontatott Igen, a testem egy istené, de a lelkem annál is több Ezt is elviszem magammal, mint a Kistehén Körülöttem összezárul a füstköd, a sűrű városi szmog Majd eloszlik, és hirtelen ott találtok, bárhol isztok Én előbb szét kellett essek ahhoz, hogy összeállhassak Ha szeretnéd, leszek a rossz, hívhatsz állatnak Akár, ha neked az a jobb, könnyebb a lelked Ha így a mulasztásod igazolod, s a vádat ejted Remélem egyszer te is élni kezdesz, nem bírod már tovább Bőven kinőtted, mégis, ez még mindig az a régi ketrec Nagy találkozások várnak a külvilágban, indulj Tégy kísérletet a komfortzónád határain túl Végre, és ne másokra nézz ferde szemmel Sok tévedés abból fakad, hogy valamit érteni vél az ember A helyzet az, hogy a dolgok összetettek, mondják, az lesz Egészséges felnőtt, aki gyerekként elég koszt evett meg Ha akad pár pillanat, ami egy életre szól Mit számít ki mekkora paraszt, hogy a sor mért araszol Hiába nyújtanál be panaszt, alul mindig te maradsz Amíg magadnak pár dolgot meg nem fogalmazol Figyelj Nem bűn tenni róla, nem bízni a véletlenre Otthagyni egy szar filmet, azelőtt, hogy vége lenne A saját ügyedben jársz el, mégis, ki kérne számon Ha nem a helyemen vagyok, még jó, hogy a helyem nem találom Nem bűn tenni róla, nem bízni a véletlenre Otthagyni egy szar filmet, azelőtt, hogy vége lenne A saját ügyedben jársz el, mégis, ki kérne számon Ha nem a helyemen vagyok, még jó, hogy a helyem nem találom Engem lefáraszt hallani mások viselt dolgait Szóval szívből remélem, hogy te önszántadból vagy itt Folytatok egy se hossza se vége mondatot Epikusan hömpölyög, terjengős, és vontatott Megy háromhatvanöt, hét per hét, nullahuszonnégy Hogy vedd az adást, te kell a jó hullámhosszon légy Én folytatom a se hossza se vége mondatot Epikusan hömpölyög, terjengős, és vontatott
14.
/Doktor Monotont, ha kidobják az ajtón, PMK megy be az ablakon/ (PMK) Kerek az óra, köhög a vekker, korog a gyomrom, berekedtem Dörög az ég-a pörög a rap-a, forog a Föld a feneketlen Hol a Nap halad át, hol az ég szakad át Koravén a karaván, mindegyik padavan Maradok kereken karakán Koronánk a zene Kántáld velünk Gyere Édenkert, emberkert, állatkert, Angyalföld Ideje, hogy betekerd, ideje, hogy bonts egy sört Édenkert, emberkert, állatkert, Angyalföld Ideje, hogy betekerd, ideje, hogy bonts egy sört Maradj mindig benn a körbe’, örök ködbe', örömködve Állunk a liftbe’, ülünk a füstbe’, tisztára egy Caravaggio Kinél van az a beragadt dzsó? A perzsán égő parazsakból Kirajzolódik a maharadzsa, azt mondja, hogy ... Énekeld, hogy emberkert, állatkert, Angyalföld Ideje, hogy betekerd, ideje, hogy bonts egy sört Édenkert, emberkert, állatkert, Angyalföld Ideje, hogy betekerd, ideje, hogy bonts egy sört add ide add ide add ide Add ide az időd, az időt add ide Én az időt oda nem adom Add ide az időd, az időd add ide Én az időt oda nem adom Add ide az időd, az időd add ide Én az időt oda nem adom Az idő végtelen, az idő pénzbe’ van Kérem az időadagom (pHLaT) Igen egy vesztes voltam Semmit nem csináltam végig Félbehagytam mindent, amibe belekezdtem Sorban az összes álmomról lemondtam Csak egy maradt, az nem volt szabad odavesszen Éveken át folyamat szöveget írtam Már úgy értem: minden nap, minden percben Nem kellett így lennie, de így van, mer' nem hagytam Egy napot se elúszni, hogy dologtalan teljen Ma, kösz, megvagyok, a nagy hegyeket Megmásztam, a legnagyobb van hátra A legmeredekebb csupán A rossz napokat elnyelte a föld Az ébredésem évei voltak ezek Ablakot nyitok, a kávém lefőtt Ami csak egykor elveszett, mára megkerült Világosszürke ég van, nem derült, nem borult Én még nem voltam nagykorú sem Már megevett a Nagykörút De ma innen a balkonunkról Belátni egész Bajkonúrt (PMK) Add ide az időd, az időt add ide Én az időt oda nem adom Add ide az időd, az időd add ide Én az időt oda nem adom Add ide az időd, az időd add ide Én az időt oda nem adom Az idő végtelen, az idő pénzbe’ van Kérem az időadagom (pHLaT) Csak mert belétek a lélek Már szinte csak hálni jár Én azért, hogy élek Talán még nem kell elnézést kérjek Azért van abban némi báj Ahogy bárkit, aki a sorból Csak kilépne, visszaránt A tömeg, hogy álljon le Ne ugráljon úgy Miközben tudjuk jól A tömeg se hall se lát
15.
/Doktor Monoton még tartozott egy vallomással/ Úgy kábé Hárommilliárd év múlva Ötszázezer kilométer per óra Sebességgel rohan egymásba A Tejút és az Androméda Ide megyek csak a sarokra, sörökre Csak pár órára, ó, nem örökre Szép Tőled, hogy visszavársz Na meg, hát, addig sem üres itt a ház Mindez számít Az apró dolgokban rejlik a titok Nagyban az egészen már csupán igazítok Oda picit betoldok, innen kicsit beveszek Hogy a padló és a falak közrefoghassák a mennyezetet Törékeny, de örök egyensúly Az idő pereg gyorsabban, nem az ember lassul Ha kizökkenek, emlékeztess rá, kérlek Magamra ismerek mindenben, amit átélek Ma Veled, baby Hárommilliárd év múlva Ötszázezer kilométer per óra Sebességgel rohan egymásba A Tejút és az Androméda Az égen szupernóva-robbanás, fényesebb napok Világítanak, hogy lásd, sötétben vagyok Egyedül bolyongok kinn a teliholddal Csóvát húzva elvonul egy meteorraj Te világítasz nekem az éjszakában A kietlen tájat átszelem, visz a lábam Távolságok nincsenek, Hozzád tartok A szél akármit is fecseg, hírmondó, dalnok Közölhet bármit velem, aligha érint Magamat jól ismerem, és téged éppúgy Össze többé nem zavarnak semmiségek Kinn maradnak, ha az ajtóig el is kísérnek Ahogy meg van írva a nagykönyvben Semmi igazi nem születik könnyen Ha nehezen is, de természetes úton, mint két kő Csiszolódtunk össze, Beléd kellett zúgnom És kiábrándulnom belőled, hogy tudjam Az agyam barázdáiba vésted be a szívverésed Hogy szabadabban szálljak, ha már alám kap a szél Hogy ne legyek szárnyaszegett madár Hárommilliárd év múlva Ötszázezer kilométer per óra Sebességgel rohan egymásba A Tejút és az Androméda Kint Te világítasz nekem az éjszakában A kietlen tájat átszelem, visz a lábam Össze többé nem zavarnak semmiségek Kinn maradnak, ha az ajtóig el is kísérnek Mindig is megőrültem érted Bár totál bolond voltál néha (Bolond voltál néha) De hát, tudjuk Még a fegyelmezett szíveknek is Van némi holtjátéka (Holtjátéka) A szerelem az az, mikor hiába szólnak Előre, 160 km per órás szelek várhatóak Bár ellenállunk (Bár ellenállunk) Ez jóval nagyobb erő nálunk
16.
/Doktor Monoton tudja, hogy nem elég lenni, annak is kell látszani/ Aki látja, hogy élek Jól tudja, miért teszem Azt, amit, míg mások Értetlen állnak előtte Hogy mégis, a lélek Hogy visz ma itt Bárkit is rá Hogy a gépnek Kiszolgáltassa magát A kötél, amin táncolok Óvatosan, véd az önfeladástól De tudd, mi az ára Levetve az álarcot Meztelen, hogyha A térre kiállsz Én neked adok, haver, mindent, amim van Előtted máris nyitott könyv vagyok Nem irattömbbe jegyzem alattomba' fel Sosem titkolom, te is tudhatod Mit is gondolok, meglehet, a soraim Lefárasztanak, de kifürkészheted Rajtuk keresztül, milyen életet szül Ha az időtényező idézőjeles Ha áll az óra, egyszerre élsz és leltárazol Mert mi más a dolgod? Ha ismét járni kezd: futsz azonnal Újra a nyakában lihegsz, tiszta sor Hogy utol nem érheted, így zárod a napot Dolgavégezetlen, az egyiket A másik után, mert, ha már megvolt a nyitány A működés önvezérelt Amit a jobb kezével ad, a ballal elveszi Hogy mindezt megszokod: mélyen emberi Haver, Isten hozott, azt tanácsolom Magad köré akkora hévvel ne hegeszd a rácsokat Hogyha van miért élj, ne szűkölve teljen annyi év Minden állapot időszakos csupán Ha a szintézisre jön a szintezés Meghaladható, állhat a házad Még évek múlva is, a földrengés után Mikor a pánik már mit sem ér Mindent elsöpör a lökéshullám Haver, egy utad van, alternatíva híján Oda lyukadsz ki öntudatlan is Mint a villám csapok beléd És a nagy fordulat máris Zöld utat kapott Ma megtalálni önmagad nehezebb Mint hitte bárki is közülünk egykor Mind azt gondoltuk, a legjobb, ha a szél visz Amerre visz, de egyikünk se lett jól És bár nem tisztem a többi nevében szólni De asszem, nincs mit szépítsem A szél az utcán rabol ki fényes nappal Ha semmid nincsen az életed veszi Kísérletet kell tenned arra Hogy ne dadogj, ha szólhatsz Hogy kezdj valamit az életeddel A napok majd mindent igazolnak Ne gondold, hogy vesztesnek lenni Bármi emelkedettséget is jelent Csupán azért, mert Ma annyi győzelem Dicstelen... (dicstelen, dicstelen ...) Aki látja, hogy élek Jól tudja, miért teszem Azt, amit, míg mások Értetlen állnak előtte Hogy mégis, a lélek Hogy visz ma itt Bárkit is rá Hogy a gépnek Kiszolgáltassa magát A kötél, amin táncolok Óvatosan, véd az önfeladástól De tudd, mi az ára Levetve az álarcot Meztelen, hogyha A térre kiállsz Aki látja, hogy élek Jól tudja, miért teszem Azt, amit, míg mások Értetlen állnak előtte Hogy mégis, a lélek Hogy visz ma itt Bárkit is rá Hogy a gépnek Kiszolgáltassa magát A kötél, amin táncolok Óvatosan, véd az önfeladástól De tudd, mi az ára Levetve az álarcot Meztelen, hogyha A térre kiállsz

credits

released December 27, 2019

zene: pHLaT
(kivéve: "NAGYOBB ERŐ"; "A TEJÚT ÉS AZ ANDROMÉDA" - emekajji)
szöveg: pHLaT
(közreműködők: Gege, Odákovics, Orion, PMK, Tink)
felvétel: pHLaT
mix: pHLaT
(kivéve: "A TEJÚT ÉS AZ ANDROMÉDA" - emekajji)

borító: Mengyán Gergő

license

all rights reserved

tags

about

MULATÓ AZTÉKOK Budapest, Hungary

contact / help

Contact MULATÓ AZTÉKOK

Streaming and
Download help

Report this album or account

MULATÓ AZTÉKOK recommends:

If you like DOKTOR MONOTON II (2019), you may also like: