(Gazsi Rap Show)
Oh, yeah
Nyugizunk bent a stúdióban
A rapélet
Az nem könnyű
A rapélet

(Refrén – Gazsi Rap Show)
Péntek reggel, mint a szerda reggel
Úgy indul kevés erővel, még kevesebb kedvvel
Varázsütésre kell a gyeplőt felvenni
Erővel bírva, mert a feladat tengernyi
Már most az ágyam a vágyam
Az agyam a tervasztal, a kezem a gyáram
A torkom tikkad, a szemem tikkel
Nem könnyű ez a rapélet hidd el

(Tink)
Ember!
Nem-nem!
Volt itt egy toll valahol
Kalapot hajtunk, emelünk az ég előtt elmét
Kutató loop, spontán jön, ösztönös
Költözők ritmusába’ szöszmötöl lelkem
Benne figyel, tanul, befogad
Nem oda kerül tekintet, hol a legjobb van
Az árnyék mindent kitakar
Na, ki mit akar? A kirakat
Törik be, függöny lebben, az ügynök halála
Faszán alábbhagy lelkesedés többeknél, így nálam is
Rájöttem, nem tudom a világot megváltani
De attól még készülnek anyagok
nem követem, mi folyik, ki min nyavalyog
Háborúzik, feszül meg, dominálni próbál
Dühtől motivált szótár, nem korbács kell
Tudom rég ezt, jó féle füst, mellé jazz
Nem kell kérdezz semmit
Nem korbács kell, tudom rég ezt
Jó féle füst, meg jazz!

(Refrén)

(pHLaT/Doktor Monoton)
Nem élheted egyszerre a hétköznapit, és a rapéletet
Ideje összefésüld a kettőt, vagy, hogy
Kettérepedj a vonal mentén
Az íróasztalnál ülök, előttem a rettentő
Üres fehér papír, sorokkal telik meg, ahogy
Kiürül a pohár, alanyi líra, minden
Versbe szedve áll, dőlt betűkkel
A valóság görbe tükreként
Én semmin nem stresszelek ma már
A rapélet, éppen ahogyan a többi is
Egyszer véget ér, és vár a raphalál
Amire pedig elméletben előkészülni lehetetlen
Szóval nekem elég addig egy aranyszabály:
önazonos, eredeti legyél, ne amire van igény
Ebben kell a kompromisszumot kizárd
És a rapélet testet benned ölt, lehúzhattak róla
Akármennyi bőrt mások már korábban
Légy te, aki nem maskarára költ, aki nem a
Léc alatt bújik át, aki nem esik térdre rögtön
A hírnév előtt, vagy nagy szavak hallatán
Ha nem hiszed, hogy más szabályai szerint kellene játssz
Mert, ha van túlvilág, minket oda csak a
Rapélet vezet át, addig is itt rezonálunk
Neked, megyünk a jelek után, vakon
Előre, legalábbis, ameddig visz a lábunk

(Refrén)

(PMK)
Kattan a zár, amin nincs kilincs
Raplife, életfogytig bilincs
Jó úton járok, itt senki nincs
Hátranézek – „Ooowhopp, mennyi grincs!”
A színvonal nézd meg, há’ „alácsony”
A rappem a télbe’ a karácsony
A Viccbeatz 24-be varázsol
Ezér’ 24 karátos
Robban a bank, nincs ki meglincsel
Dillinger vagyok, nem tinédzser
A kiadóknál kilincsel
Annak aprópénz csilingel
Bár soha nincsen elég pénzünk
Egymás között elintézzük
Az összes popsztár lelki sérült
Az egót hívja segítségül
Mer’ a trón a pózer vágyak egyike
Belecsüccsenni, azt ennyike
A rap az egy út, amin menni kell
Kedély kell, nem Cadillac
Raplife, ahol a kockám pörög
Szektám, ahol az osztás örök
Tartsd lenn, mint a rozsdás bökőt!
Tartsd lenn! Tartsd lenn! Tartsd lenn! Tartsd lenn!

(Refrén)