(Gazsi Rap Show)
Mi volt előbb? A káosz, vagy a semmi?
Mindegy is, a lényeg az élet
Rajtad múlik, hogy hogyan éled
De veled van a minden és a mindenki
Éljük az életünk az összes kontinensen
Pedig kis pontok vagyunk a Tejútrendszerben
Ha egy fehér törpét látunk, meg se siratjuk
Akkor egy űrlény sem fog miattunk
Éljük az életünk nyitott-zárt rendszerben
Tényezők függvényében végezzük a dolgunkat
Nem jó, ha minden rendezetlen
Hisz a ritmikus zenére, ugye, mindenki bólogat
Viszont az ember velejárója a káosz
Minden mozzanatban benne van a pátosz
Inkább az -ig számít, semmint a -tól
S mindeközben érezd magad jól
Úgy számít minden, hogy nem számít semmi
És nem számít semmi, ha minden számít
Úgy nélkül így van, így nélkül semmi
De te örülhetsz, hiszen veled van mindenki

(Refrén)
Én az őselem vagyok
Ami van, volt, lesz, egyidős velem
Sem élő, sem halott
Elő a semmiből terem
Jár egyre körbe kinn
Egyre körbe benn
A tér időtelen redőiből
Az őselem

(pHLaT/Doktor Monoton)
Ahogy nő kint a zűrzavar, úgy válik
Egyre fontosabbá, hogy bent rendet tegyél
Amit eddig kitakart a massza
Mind láthatóvá lesz ma
A káosz tiszta helyzetet teremt
Hogy végre magad tetten érd
Addig hangold, míg meg nincs az
Egyensúlyi pontod, és ha megvan
A vonalat bontod, a kilincset
Elengeded a korláttal együtt, és belengeted
Egyetlen ütéssel vissza a földre
A földre te vidd a sötét felleget a fejed fölül
Fújd el, mielőtt megered igazán az eső
A sárban egyre nehezebben jársz majd
És felmentőseregre hiába vársz
Itt túl meredek a part, ami levezet a vízhez
Ami most elválaszt, és amin újra híd lesz
A part, ami levezet a vízhez
Ami most elválaszt, és amin újra híd lesz
Talán építész kell, hogy álljon, lesben át
Hosszú éjszakákon, mint egy pisla lángot
Ha meggyullad, nagyon kell vigyázz, óvd
Nehogy kialudjon, de arra is nehogy leégjen a ház
Szóval nem baj, ha megered a nyelved
Csak az erő ne taszítson le, ha felemelhet
Azért aki csak teheti, éljen teljes életet
Persze tudom én, hogy most jó lenni félembernek

(Refrén)