(pHLaT/Doktor Monoton)
Ha a tapsra vársz szólok, hogy ne tedd
Ha a tapsra vársz szólok, hogy ne tedd
Ha a tapsra vársz szólok, hogy ne tedd
De jobb lesz talán, hogyha
Magam adom neked
Meg azonnal a jelet

A folyók a tengerbe ömlenek, a tengerek az óceánba
A Föld kerekded, forog a tengelyén, ellipszist ír le pályaként
Napunk központi csillaga körül, ami sokadmagával
Tömörül egy spirálgalaxissá itt a nagy űr e pontján

Tegnap még nem voltam önmagam
De mára a távoli tompa hang tisztán érthetően szól
Tegnap még nem voltam önmagam
De mára virradóra a fény áthatolt a felhőn
A sötét foltok a horizontomon oszladoznak
Persze jöhetnek még rossz napok
De arra gondolok csak bármi hogyha bosszant:
Az út furcsa kanyarokat ír le
De mégis csak oda érkezem végül meg
Ahová egykor indultam
Hisz tegnap még nem voltam önmagam
De mára tisztán szól a távoli tompa hang
Ahogy virradóra a fény áthatolt a felhőn
Az oszladozó sötét foltok mögül
Szép lassan előkerült
A tiszta égbolt, a tiszta égbolt
A tiszta égbolt, a tiszta égbolt
A tiszta égbolt
Szépen lassan előkerült
A tiszta égbolt

Bár tudom most jó lenni félembernek
Azért, aki teheti, csak éljen teljes életet
A célok a napok fölé emelnek
És ez, ha tériszonyod van nem sétagalopp persze
De, ha van pár perced, elmondom szívesen, mi forog ma
Kockán, hogy magad ne álltasd, csupán mert nálatok
Megállt, nem is törődtök igazán az idő vasfogával
Ami úgy indít, gondolod, hogy jól rádijeszt
Valójában mire feleszmélsz, elfogysz
Már olyan régen rágni kezdett
És ez, ugye, régen rossz
Annál hamarabb magadra találhatsz
Minél előbb kísérletezésbe fogsz
Ha a tapsra vársz, szólok, hogy ne tedd
De jobb lesz talán, hogyha
Magam adom neked meg azonnal a jelet
A folyók a tengerbe ömlenek, a tengerek az óceánba
A Föld kerekded, forog a tengelyén, ellipszist ír le pályaként
Napunk központi csillaga körül, ami sokadmagával
Tömörül egy spirálgalaxissá itt a nagy űr e pontján
Ér a megtiszteltetés, hogy mindezt az eszembe
Véshetem, mer' ez nem kevés, már ami engem illet
Belülről feszíthető szét csak a központi magból
Az öntudatra ébredéskor az emberéleten kattanó lakat
Az apostolok lován jönnek árván, mostohán
Görgetik egyre a hegynek felfelé a követ
Hogy nagysokára tán apró kavicsokká
Morzsolódik, felmorzsolódik

(Gazsi Rap Show)
A medve mielőtt kijönne, jól meggondolja
Jó volt-e neki bent a barlangjában
Megy-e vissza, vagy elkezd élni, jobb eldönteni
A tápláléklánc csúcsa a tavaszt hogy tudja megélni
Felnéz az égbe, fent csillagok
Egyedül kóborol, vonyít, hogy itt vagyok
Minden sejtje kihunyt galaxisokat idéz
Bonyolultabb az egész, mint ahogy kinéz
Tejutak, galaxisok örök körforgása
Időtlen idők óta megy a játszma
Gázóriások gyermekei vagyunk mi mindahányan
Sejtettem én ezt mindig, csak eddig nem találtam
A hidrogén héliummá alakul
Az energia hirtelen felszabadul
A föld mélyén vasmag, a fogaimban amalgán
A szupernóvák emléke így maradt rám
Tegnap még nem voltam önmagam
Nem az, hogy más voltam
Csak az, hogy máshogy gondoltam
Nem voltam kevésbé gondtalan
Csak felelősségmentes és oktalan
Jobb napra ébredtem közvetlen
Benne egy inspiráló közegben
A csapdák ott voltak a közelben
De úgy figyeltem, egyből levettem