(pHLaT/Doktor Monoton)
Én tűnődő voltam, és komolytalan, abban a korban
Mikor már más tudja, mi dolga van, annak mindent alárendel
Én dzsókat csavartam napra nap, miközben szólt egy rapalap
Írni kezdtem ezt a verzét, hogy egyszer traverzként
A mába kösse a múltamat, s láttam, hogy maga alátemeti
A kor, aki nem kockáztat járatlan utat járt helyett
De ha a világegyetem az alma matered, a katasztrófa
Kizárva, bízd magad a flowra, csak a fényt kell átereszd
Hagyd végre el a fád dumát, ki ki milyen szabály alól bújt
Meg hogy ennyi fonák után az egyenes nem járható út
Azt mondom, nem túlzás talán: az univerzum
Tágulásának tudása már valamiféle okulással jár
Persze a Földön, itt, Pesten is, a helyzet annál ördögibb
Hogy a telepen nőve fel a megfelelő mederbe'
Folyjon, ne mindennap ugyanabba a folyóba lépjen
Újra, míg le nem húzza a fenékre a holtteher
Egy végtelen körön keringsz, ami szuperködökön át
Vissza az eredőbe visz, ki a sűrű erdőből
Még mielőtt besötétedik, ne félts, Anya
Hazaérek én, megóvnak a csillagok, éber őreim
Mikor minden kreatúra épp a megnyíló feneketlen
Mélybe hull, az Édenről bennem mit sem halványult a kép
És, ha épp kietlen táj is, amin át az
Út visz, ne a célt várd, te legyél az oázis
Mert maga az út a cél

(Gazsi Rap Show)
Kicsi voltam és bizonytalan
Végtelenül naiv, így sokszor megjártam
De újra próbáltam, mert bíztam
Másokban inkább, inkább, mint magamban
Azok rúgtam belém, akikre rá voltam utalva
Már jobban figyelek, ne essek ebbe a hibába
Az évek, a tapasztalat, az emberismeret
Megmutatták, hogy mit, hogyan és meddig lehet
Mindig jobban és többet, mint gondolnád
Minél keményebben nyomod, annál kevesebb a korlát
Mert a halmazok úgy tágulnak, mint az univerzum szokott
Ahogy csak a folyós terminátor tudott
Kitartóan, csak a célt figyelve
Ha lehetetlen, akkor is tovább menve
John Connor nem fog magától meghalni
Ezt csinálni is kell, nem csak akarni