(Gazsi Rap Show)
Világosszürke ég, benne szivárvány
De milyen jó lenne, ha kéknek látnám
Egy kicsit sötétebbnek a mostaninál
De élénkebbnek a ciánnál
Na, olyan se szokott lenni
Se ultramarin, se párizsi kék
De, hogy tüzes szín, azt el lehet hinni
Meg azt is, hogy egyszerűen szép
A természet képes csak az ilyenekre
Az ember csak manírosan esztétizál
Ezért hiszek csak a csúnya művészetben
Mert az az élethez közelebb áll
Én absztrakt vagyok, amennyire lehet
Mint Q-Tip, de Pablo módra festek
Csak elutasítom az ábrázolást
Jó az, de csinálja inkább helyettem más

(pHLaT/Doktor Monoton)
Magamnak írom a verseim, így az sem baj
Hogyha fals a rím, mer' ami mögötte felsejlik
Az csak így sejlik fel, emeletek
Fölött emeletek, hova nem mehetek lifttel
Angyalföld fölött az ég ma a szokottnál is
Világosszürkébb, villámok készülnek
Gyűlik a feszültség, az Isten csak ráz egyre
Mint egy almafát, de nem hajol a gyümölcsért le
Összeszedem hát én ("ismét) Támaszd a felhőnek
A létrát és mássz, míg kinyílik a táj
A szemeid előtt esernyőként, míg a látómeződ
Szélén eltűnik, amitől úgy hadonászol most
Fegyvernek látszó tárggyal a kezedben
Nem állíthatsz be a jászolba, ha az est leszállt
Finoman szólva sincs rendben, hogy a magas hív és
A mély, de kopoltyúm sincs barátom, nemhogy szárnyam
Éppen úgy torlódnak össze az esték
Mint a Gellérthegyről nézve Pest… A belső térben
Egyre sűrűbb csomókba gyűlik a lényeg, s lesz
Panoráma végül, s mint olyan tökéletes
Ami van, volt, lesz, itt összeér egy pontban, ha magam
Valamiből kivontam, valamihez mindig hozzáadódtam
A kilincs, amit lenyomsz, egy ajtón innen kivisz
Hogy párhuzamosan belépj egy másikon
A világosszürke ég
Legyen bár valódi, vagy csak színpadi kellék
Olyan élethűen fest, már-már azt súgja
Hogy van mit odakint keresned

(Gazsi Rap Show)
Világosszürke ég, benne szivárvány
De milyen jó lenne, ha kéknek látnám
Egy kicsit sötétebbnek a mostaninál
De élénkebbnek a ciánnál
Nézz fel az égre, van-e rajta felhő
Feltéve, ha látod az eget a ködtengertől
A völgyben ritkán kergetőznek szelek
Jönnének, de a hegy nem enged
Ha megkérdeznék tőlem, hogy ki a kedvenc festőm
Nem tudnék mondani egyet, csak kettőt
Egyik a galaxis, másik az élet
Isten szobrász volt, nem festett képet
Hogy ki vagyok én a világban?
Még magamnak se definiáltam
Legelőször ember, másodszorra művész vagyok
Világosszürke ég miatt alkotok