Itt a széllel bélelt, aki a levegőben lóg, a lába
Nem éri a földet, mégis sétabottal jár
Átabotába’, görbe utakon, füstoszlop a nyomában
Arcáról nyugalom árad, emelkedő dagály a háttér
Ma a medréből kilép a folyó, a medvéből
Kilép a farkas, a farkasból Piroska a nagymamával
Épségben, egészségben, átlépnek a hullahegyen
A régi kocsmán, szétnéznek még egyszer az ajtóban állva
Majd kalap-kabát, hagyod is a kuplerájt, továbbállsz
A kaput bezárod kintről, az utat kell járd
Neked is, ahogy mindenkinek itt
Hogy végül majd ne elvigyenek, hogy végül valamire vidd
Bár lehet, hogy szarul érint, hogy nem lehetsz Mozart
Bármit teszel, csak egy Salieri, ülsz a lócán
A Lipóton is csak egy Amadeus van
Feltéve, hogy nem halt éhen még 74-ben, egy kibelezett Ikarusban
Mer’ amit lábon itt kihordasz, könnyen az agyadra megy
Kivéve, ha egységbe forrnak mind a tartalmaid, a forma
A kifejezést keresi meg
Ami nem esik egybe feltétlen azzal, amerre mennek a sínek
Időközönként akadnak szakaszok, mikor is
A szokásaidon túl kell adj, hogy továbbhaladhass
Légy egyenes, persze, ha fonákkal adod vissza
Azzal se lesz gond, csak formáld magad azzá, aki vagy
Aki kell légy, akár akit bolondnak gondol a tömeg
Hogyha kell, sokkal inkább, mint a tömegből egy
Mert kivonnak a forgalomból nagyon könnyedén
Ha nem önálló elem vagy, csupán a massza része, az alkotott elegy
Merj belefeledkezni abba, amitől magad lehetsz
Elhinni, ha megvan, hogy nincs mit tovább keress
Élni, mintha élnél, mer’hogy itt vagy, már kész csoda
Ott lenni, ahol vagy, és nem vágyni el máshova
Merj belefeledkezni abba, amitől magad lehetsz
Elhinni, ha megvan, hogy nincs mit tovább keress
Élni, mintha élnél, mer’hogy itt vagy, már kész csoda
Ott lenni, ahol vagy, és nem vágyni el máshova
Ahogy pár egyszerű szabályból
Valami végtelenül komplex összeáll, valóság lesz
Ahogy a nappal utolér – akkor is, ha kipukkan az álom
szappanbuborékja – amiről az éjszakád szól
Úgy légy a város hangja, ahogy Novecento
Ujjain át a zongorán szólalt meg az óceán
Egy darabot a végtelenből szelsz le, s adod
Közre, véges számú billentyűre hangszerelve
A teljes arzenált, éjt nappallá téve
Non-stop, változik az elő- és a háttér is
Magadban találj egy stabil pontot, vedd fel az alapállást
Bedobnod kell magad, és nem kivonnod
Amíg kint a hisztéria a tömeget tizedeli
Ezek a városon belül a szabadság szigetei
És egy modern robinzonád, amiben magányra vágysz, a zajtól
Távol, hogy lecsengjen a sok disszonáns hang
Merj belefeledkezni abba, amitől magad lehetsz
Elhinni, ha megvan, hogy nincs mit tovább keress
Élni, mintha élnél, mer’hogy itt vagy, már kész csoda
Ott lenni, ahol vagy, és nem vágyni el máshova
Merj belefeledkezni abba, amitől magad lehetsz
Elhinni, ha megvan, hogy nincs mit tovább keress
Élni, mintha élnél, mer’hogy itt vagy, már kész csoda
Ott lenni, ahol vagy, és nem vágyni el máshova
credits
from DOKTOR MONOTON II (2019),
released December 27, 2019
zene: pHLaT
szöveg: pHLaT
felvétel/mix: pHLaT
